Két természeti jelenséggel volt szerencsénk találkozni vasárnap, Kispesten. Ezekben a napokban apait-anyait beleadva szórják terméseiket a nyárfák, ami azt jelenti, hogy ahol több nyárfa is él egymás közelében, képesek a levegőt fehér szöszeikkel megtelíteni, a környéket fehér lepelbe vonni. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy amikor ezt látjuk, az nem a nyárfák virágzása, azon már túlvagyunk. A mindenhová, a lakásba is bejutó fehér dolgok a fák kifejlett magjai, amik hosszú, bolyhos, összegabalyodó szőrszálaikkal tudnak a szél segítségével messzire jutni, segítve a fafaj minél nagyobb területeken való elterjedését.

A közhidelemmel szemben a nyárfák fehér szöszei nem okoznak allergiás reakciókat (igazából a nyárfavirág pollenje is csak kevéssé allergén), legfeljebb az okoz kellemetlenséget, ha orrunkba, szánkba, szemünkbe kerülnek. (A szöszökre esetleg rátapadó más növényi pollen viszont okozhat allergiás tüneteket az erre érzékenyeknél.) Ellenben a szöszös magoktól roskadozó nyárfák úgy néznek ki, mintha apró jegesmedvekölykökkel lennének rogyásig megrakva:

A városi nyárfák cserébe, hogy elviseljük a rendetlenséget, amit virágzás után tavasszal okoznak, rengeteg káros anyagot szűrnek ki a levegőből, arról nem is szólva, hogy oxigént és árnyat adnak.

Kispesten, az Ady Endre úton van egy egész nyárfasor, és ennek köszönhetően szinte bokáig lehet gázolni a fehér szöszben. A látvány nappal is megkapó, mintha hóvihar és tűző napsütés zavarná össze áprilisi érzékeinket, este meg az autók reflektoraival kiegészülve lesz szürreális az élmény . Ha kicsi légmozgás is párosul mindehhez, még ráadás természeti jelenséggel találkozhatunk: nekünk vasárnap este sikerült nyárfaszöszördögöt megfigyelni és lefilmezni. A nyárfaszöszördög kifejezést ne keressék a szakkönyvekben, a Google sem ad ki rá találatot (mostanáig), mi találtuk ki a porördög (angolul dust devil, poros forgószél, portölcsér) mintájára.

A tornádók ártalmatlan kistestvérének számító jelenséget egyrészt az okozhatja, hogy a napközben felmelegedett talaj (jelen esetben a beton, utcakő, aszfalt) fölött a levegő egy része fölmelegszik, és fölfelé mozogva nyomáskülönbséget hoz létre, magába szívva a környező területekről a levegő egy részét, aminek eredménye a függőleges tengelyű örvénylés. Másrészt eltérő sebességű légrétegek is okozhatják, ha mondjuk a talaj közelében szélcsend van, de magasban fúj a szél. A lényeg, hogy a légtölcsér képes felkapni a talajról a könnyebb tárgyakat, homokot, port, így láthatóvá válik az örvénylő légmozgás. Esetünkben a szinte súlytalan nyárfaszöszökből alakult ki a gyorsan mozgó, forgó tölcsér, hogy aztán pár másodperc alatt el is enyésszen.

(Borítókép, video, coub: Nagy Attila Károly/Index)