Amikor a profit az elsődleges az élelmiszeriparban, akkor az íz a sokadik szempont a méret és a volumen után. Ezért van az, hogy az olcsó paradicsomnak vízíze van vagy az eper csak színében és alakjában hasonlít az igazihoz, az ízének viszont nincs sok köze a jól megszokotthoz.
Az ipari növények sokszor magasabb hozammal rendelkeznek, mint mikor a hátsó kertben termelünk zöldséget. Sok esetben nagyjából hasonló tápanyagmennyiséghez is jutnak, ez viszont azt eredményezi, hogy ahol nagyobb a hozam, ott nem lesz olyan ízletes a zöldség vagy a gyümölcs. Az MIT szakemberei viszont nem akartak ebbe belenyugodni, ezért tudományos alapokon nyugvó kertészkedésbe kezdtek.
Caleb Harper, a kutatás egyik vezetője abból indult ki, hogy ha változtat a bazsalikomot érő paramétereken, akkor változik az íz is. Példaként azt hozta, hogyha ugyanolyan bazsalikommagokat 50 különböző országba viszünk és ott elültetjük őket, akkor hiába azonos a kiindulási pont, azaz a bazsalikom génállománya, mégis mindegyiknek más lesz az íze, ennek oka pedig egyértelműen az, hogy más hatások érik.
Az hamar kiderült, hogy a legtöbb ízmolekulát akkor termeli a növény, ha állandóan éri a nap. A másodlagos anyagcseretermékek (metabolitok) azok a szerves vegyületek, amelyek nem szükségesek a túléléshez, a növekedéshez vagy a reprodukcióhoz, viszont olyan tulajdonságokkal vértezik fel a növényt, amik például meggátolják, hogy a rovarok finom csemegének tekintsenek rá. Ezeket az aszálytól elkezdve a rovarokig nagyon sok minden befolyásolja, és ez mind hatással lehet arra, milyen íze lesz a növénynek vagy a termésének. Azt nem feltételezték, hogy az állandó fény jót tesz a növénynek, ehelyett 18 órányi fényt találtak a legalkalmasabbnak, hiszen a természetes ciklusban is változnak a nappalok és az éjszakák.
Az állandó napfény ötlete egyébként a gépi tanulásból jött, amit azért hívtak segítségül, hogy kiderüljön, hogyan lehet maximalizálni az ízmolekulákat. A vizsgálatokhoz egy ételelemző gépet is bevetettek, amit egyébként otthon is meg lehet építeni annak, aki tényleg tökéletesíteni szeretné a cserepes virágai életét. Az elmélet az volt, hogy amennyiben minden olyan körülményt ellenőrizni és befolyásolni tudnak, ami hatással lehet a bazsalikomra, akkor képesek lesznek olyan környezetet teremteni, hogy mindenfajta génmódosítás nélkül megkapják a tökéletes bazsalikomot. Ráadásul azzal, hogy bárki paraméterezheti ezeket a változókat, így olyan bazsalikomot tud előállítani, ami leginkább megfelel az ízlésének, sőt pusztán a növény saját környezetére adott reakciói alapján arra is lehetőség van, hogy például olyan bazsalikomot termeljenek, ami kiemelkedően gazdag K-vitaminban, vagy akár a cukorbetegeken segíthet.
A kísérlet vezetői szerint nem szabad megállni a bazsalikomoknál, ha a gépi tanulással pontosan meg tudjuk mondani, milyen környezeti hatások lesznek a legideálisabbak a növényeknek, akkor nemcsak otthoni, de akár ipari előállítás során is tökéletesíteni lehet a termelést, és talán soha többé nem kell vízízű paradicsomot enni.