Feje tetejére állíthatja az agyhalálról kialakított koncepciónkat egy szerdán publikált kutatás, melyben a tudósoknak egy BrainEx nevű rendszerrel bizonyos mértékben sikerült helyreállítania a sejtek aktivitását levágott disznókból eltávolított agyakban – írja a New York Times.
A Nature szakfolyóiratban publikált tanulmány alapján az agyak nem nyerték vissza az öntudatukat, de a kísérlet során használt, vért helyettesítő folyadékkal töltve az erek elkezdtek működni, bizonyos sejtek visszanyerték a metabolizmusukat, a kezelt agyakból származó szövet neuronjai közül néhány pedig elektromos aktivitást is produkált.
Egészen eddig az volt az elfogadott álláspont, hogy az agysejtek oxigén nélkül visszafordíthatatlanul elpusztulnak nagyjából tíz perc alatt. A kutatás során ugyanakkor olyan agyakat sikerült működésre bírni, amik órák óta nem kaptak oxigént, ez pedig annyira megdöbbentő, hogy
a halál definícióját is átírhatja.
A BrainEx projekt az amerikai egészségügyi minisztérium BRAIN kódnevű, agykutatással foglalkozó kezdeményezésének az egyik terméke, amit még Barack Obama indított be azzal a céllal, hogy feltérképezzék az emberi agyat és új eszközöket hozzanak létre az agykutatáshoz.
Ennek a rendszernek a célja lényegében az alapvető biológiai folyamatok vizsgálata egy olyan élő agyban, ami nem kötődik testhez. Ez azért érdekes, mert korábban az agyat csak darabokban lehetett vizsgálni, ezzel a technológiával viszont a teljes szervet és annak bonyolult folyamatait egyben figyelhették meg.
A mostani kutatás során a kutatók 32 disznó agyát hagyták állni négy óráig, aztán hat órára rákötötték őket a BrainExre, hogy megpróbálják visszaállítani a sejtműködésüket. A BrainEx ezalatt az agyak egyik részét mesterséges szívként látta el egy oxigénnel, tápanyagokkal, valamint a szövetek bomlását és a sejtek halál utáni szétrobbanását gátló anyagokkal teli szintetikus vérrel. A vérrel emellett a neurális aktivitást is blokkolták, ami
A kísérlet végén mikroszkóppal vizsgálták meg az agysejteket, melyek a vérrel ellátott agyaknál aktívak voltak, a maradéknál viszont egyértelműen megfigyelhetőek voltak a károsodás jelei.
Nenad Sestan, a kutatás vezetője ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az agyak nem élnek, de sejtszintű aktivitás figyelhető meg náluk, ilyesmit pedig sosem sikerült még elérni egy emlős nagyméretű, korábban halott agyában. Christine Grady, az egészségügyi minisztérium bioetikai vezetője hozzátette azt is, hogy ezzel a módszerrel a kutatók olyan módon válnak képessé a sejtek és a köztük lévő kapcsolatok feltérképezésére, ami eddig nem volt lehetséges.
Az új módszer persze komoly etikai aggályokat is felvet: erre nem vonatkoznak az állatkísérleteknél érvényes szabályok, hiszen az agyak eleve egy halott állattól származnak. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy mi alapján döntik majd el a jövőben, hogy az elérendő célok érdekében okozhatnak-e szenvedést egy részben élő agynak.
Ez azért fontos, mert ugyan a kutatók kifejezetten figyeltek arra, hogy ne legyen elektromos aktivitás az agyakban, lehetséges, hogy ezt is vissza lehet állítani például azzal, hogy nem adják hozzá a vérhez az idegblokkolót. Önmagában a sejtszintű aktivitás is érdekes, hiszen nehéz úgy gondolni egy ilyen agyra, mint egy élőlény, de az biztos, hogy halottként sem lehet kezelni.
Emellett ráadásul azt sem lehet tudni, hogy az EEG által mért elektromos aktivitás-e az egyetlen fokmérője az agy öntudatának: senki sem tudja, hogy a sok milliárd neuronból hánynak kell aktívnak lennie ahhoz, hogy a testből eltávolított agy "érezzen" valamit.
A technológia a szervdonorok szempontjából is fontosnak tűnik, amire Stuart Youngner bioetikus Spanyolországot és Franciaországot hozta fel példaként. Ebben a két országban ha valakinek például szívrohama van, ami elzárja az agyától a vért, akkor a mentősök nagyjából fél óráig próbálkoznak az újraélesztésével.
Ha ez nem sikerül, akkor a szerveket egy szív-tüdő motor segítségével óvják meg a károsodástól, emellett pedig behelyeznek egy olyan eszközt, ami megakadályozza, hogy a gép által keringetett vér az agyba jusson. Erre azért van szükség, mert így az illetőnél beáll az agyhalál, ami szükséges ahhoz, hogy valaki szervdonor lehessen.
A BrainEx ugyanakkor felboríthatja ezt a folyamatot, hiszen sokkal logikusabb ezzel a módszerrel működésre bírni az emberek agyát ahelyett, hogy fél óra után már csak a szerveikre koncentrálnának. Az Egyesült Államokban egyébként nem is számít etikusnak ez a módszer, de egy BrainExhez hasonló rendszer valószínűleg arra ösztökélné a mentősöket és az orvosokat, hogy hosszabb ideig próbálják újraéleszteni a pácienseiket, ami hosszú távon kevesebb agyhalotthoz és kevesebb szervdonorhoz vezethet.
A kutatók persze azt is kiemelték, hogy még évek kellhetnek ahhoz, hogy egyáltalán kísérletezni kezdjenek a technológiával embereken is, de azt nem zárják ki, hogy belátható időn belül sztenderddé válhat az agyi újraélesztés.