Európa nagy részén nem lett nagyobb a bevándorlásellenesség a migrációs válság óta – Magyarországon viszont annyira hatékony a kormánypropaganda, hogy az EU-átlaghoz képest nálunk ötszörös a befogadás elutasítása. Nagy európai felmérésen vizsgálták a kérdést, az eredményeket az Index mutatja be elsőként.
A European Social Survey (ESS) a legnagyobb összeurópai társadalmi felmérés. A legutolsó, 2016–17-es felmérésben több nagy témát vizsgáltak, többek között a migrációhoz való viszonyt is. Ezeket elemezte ki két magyar kutató, Messing Vera és Ságvári Bence. Az ő eredményeiket mutatjuk be az alábbiakban. Elöljáróban néhány a fő megállapítások közül:
Orbán Viktor szerint ma a migráció a fő politikai törésvonal Európában, a miniszterelnök szerint a bevándorláspárti erők állnak szemben az azt ellenzőkkel, minden más különbség háttérbe szorul. Bal- és jobboldal helyett eszerint „szuverenisták” és „globalisták” néznek egymással szembe, a kristályosodási pont pedig természetesen a migráció. Persze egy választás tétjének meghatározása maga is politikai termék, de a magyar valóságban most tényleg minden erről szól: az új európai szövetségi rendszereket célzó kísérletek, a Néppárton belüli konfliktusok, a populista tömb formálódása, Macron integrációpárti zászlóbontása mind ugyanarra a két bitre van lecsupaszítva.
2015 óta valóban minden a migráció körül forog, tényleg soha nem volt ekkora a bevándorlás elutasítottsága Európában? Vagy Magyarország egy alternatív valóságban létezik, amit inkább csak a jobboldali radikálisok tekintenek más országokban követendőnek? Bár nem politizálni akar, közvetve ezekre a kérdésekre is választ keres a Friedrich-Ebert-Stiftung megbízásából készült kutatás, mely 30 országban végzett kérdőíves felmérés migrációs kérdéseit használta fel. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire változott valójában a bevándorlásellenesség Európában az elmúlt években, különösen a migrációs krízis óta, mekkora különbségek vannak az egyes országok között és mi magyarázza ezeket.
Az összeurópai kutatás egyik látványos eredménye, hogy a bevándorlással kapcsolatos attitűdök hosszabb távon meglepően semlegesek, a vizsgált európai országokban átlagosan nagyjából kiegyenlítettnek látják a bevándorlás előnyeit és hátrányait. Hosszabb távon ezek ráadásul stabilitást mutatnak, vagyis egyáltalán nem mindenhol erősödött az elmúlt években a bevándorlásellenesség. Sőt, több országban még nőtt is a befogadást feltételekkel elfogadók tábora. Ez a helyzet a 2015-ös menekültválságban kevésbé érintett Portugáliában, Írországban és érdekes módon az Egyesült Királyságban is. Nem mintha Nagy-Britanniában ne lenne jelentős a migrációellenesség, hiszen ez volt az egyik fontos tényező a brexit mögött is. Ott azonban már vagy tíz éve volt felfutóban ez a trend, míg az adatok szerint 2016-ra a közhangulat valamennyire konszolidálódott. A kutatók értelmezésében azért is, mert az emberek „felismerhették, hogy nem a migráció az általuk megtapasztalt problémák legfőbb oka, és jobban tudatosodhattak annak a brit gazdasági és társadalmi előnyei”.
A magyar kormánymédiában szinte már egyetlen nagy no-go zónaként megjelenített Svédországban a migrációhoz való tartósan pozitív viszony 2015 után sem változott radikálisan, és hasonló a helyzet Norvégiában és Svájcban is a felmérés szerint. Az adatokat árnyalja, hogy a svédeknél és svájciaknál is jelentősen támogatottságuk van a migrációellenes, jobboldali populista erőknek és/vagy népszavazási kezdeményezéseknek, de itt alapvetően lakossági attitűdökről van szó, politikai mozgalmak népszerűségével csak közvetett az összefüggés. Hosszú távon a jelentős bevándorló népességgel rendelkező nagy nyugat-európai országokban sem nőtt az ezredforduló óta a migrációellenesség: Németországban, Franciaországban és Hollandiában is fluktuál, de összességében mérsékelt az elutasítottság. Ezen a nagy 2015-ös hullám sem változtatott igazán az ESS adatai szerint.
Kérdés persze, hogy ez azóta is így van-e, de erre ebből a vizsgálatból nem kapunk választ. Az adatok ugyanis a European Social Survey (ESS) 2016–17-es felméréséből származnak, vagyis nem a legfrissebbek. Elvileg lehetséges, hogy azóta Európa-szerte nőtt a migrációellenesség, ahogy azt a például kormányközeli Századvég állítja a saját felmérése alapján – igaz, intuitíve inkább azt lehetne gondolni, hogy nem a krízis enyhülésével, kétéves késéssel jön a radikális lakossági reakció.
Az ESS, amelyet Magyarországon hagyományosan az MTA Társadalomtudomány Kutatóintézete koordinál, ugyanakkor az európai társadalomtudomány legnagyobb és legkomolyabbnak számító reprezentatív felmérése, szigorú módszertani előírásokkal. Míg a Századvég által végzett telefonos kutatásban alapvetően a migrációval kapcsolatos negatív állításokról kérik ki az emberek véleményét, az ESS kérdőívében semleges, vagyis pozitív és negatív értékítéletekre egyaránt lehetőségeket adó megfogalmazások vannak. Az efféle megoldás általában kevésbé torzít, a nagy előnye azonban nem is ez, hanem hogy képes detektálni az időbeli változásokat. Migrációval kapcsolatos kérdéseket 2002 óta tesznek fel az ESS kétévente ismételt felméréseiben, így folyamatosan nyomon lehet követni az attitűdök alakulását, és azt is látni, hogy a 2008-as gazdasági, majd a 2015-ös migrációs válság hogyan befolyásolta a közvéleményt.
Miközben az ESS adatai szerint a nagy, jellemzően nyugat-európai befogadóországokban a migrációs hullám nem okozott komoly attitűdrengést, néhány ország ez alól kivétel volt. Ezek között is egyedi azonban Magyarország pályája. Önmagában a növekvő bezárkózás nem kivételes, hiszen ez történt az ezredforduló óta Olaszországban és Ausztriában, valamint, érdekes módon, több volt szocialista országban (erre most Csehországból és Litvániából vannak adatok), ahová sem 2015 előtt, sem azóta nem érkezett jelentős bevándorló csoport.
A migrációellenesség növekedése azonban minden más vizsgált országnál sokkal erőteljesebb volt nálunk.
Magyarország valójában egy külön kategóriába tartozik: az eleve magas elutasítottság 2014 óta az egekbe szökkent
– írják a kutatók tanulmányukban. A közvélemény-kutatás adatai alapján Magyarország nem csak a többi uniós tagállamhoz képest ellenségesebb a bevándorlókkal, de még Oroszországhoz, Törökországhoz és Izraelhez képest is, „noha ezekben az országokban az Európán kívüli szegényebb országokból érkező bevándorlók csoportja egészen más, és jóval fenyegetőbb jelentéssel bír” – olvasható a tanulmányban.
A felmérés szerint a magyar megkérdezettek közel kétharmada nem engedne be senkit, azaz feltétel nélkül elutasítana minden embert, aki szegényebb, nem európai országokból jön. 2012-ben a magyarok 39 százaléka volt ezen a véleményen, és már ez is kiugróan magas arány volt. Legutóbb viszont már 62 százalék mondta azt, hogy Magyarországnak senkit, semmilyen körülmények között nem kellene beengednie. Ez kétszer akkora arány, mint az Európában második legelutasítóbb cseheknél.
Miközben a magyar kormánykommunikáció beállításában nálunk a politika pusztán azt az álláspontot képviseli, ami az egész kontinensen jellemző, csak éppen máshol azt elnyomják a píszí nevében, az európai kutatás szerint az itthoni migrációellenesség egyedi és kiugró mértékű.
„Bizonyára a kormányzati és a médiakommunikáció hatása elsősorban, hogy a negatív attitűdök ennyire teljes elutasítást eredményeztek Magyarországon a migrációval kapcsolatban. Ezeket az attitűdöket jelentős részben a közbeszéd normái határozzák meg, és valószínűleg sehol máshol nem volt olyan intenzív napirenden tartása a migráció negatív híreinek, mint nálunk” – értelmezte az Indexnek az adatokat Ságvári Bence, az elemzés egyik készítője.
A migrációellenesség annyira általános lett az elmúlt évek Magyarországán, hogy nem is látszanak éles különbségek az egyes társadalmi csoportok között. Bár a falvakban, az alacsonyabb végzettségűek és az anyagi nehézségekkel küzdők között az átlagosnál nagyobb az elutasítás mértéke, a számokból egyértelmű, hogy a diplomások és a nagyvárosiak is megutálták a migráció gondolatát. Összehasonlításképpen: a legjobb helyzetű magyarok is nagyjából kétszer akkora arányban bevándorlásellenesek, mint a legrosszabb helyzetű osztrákok. A propaganda ebben egyfajta társadalmi kiegyenlítést eredményezett: attitűdváltozás szempontjából a legdurvábban megdolgozott réteg a fiatalok és a közepes jövedelmi helyzetűek voltak, nálunk nőtt leginkább a teljes elutasítók tábora.
Nem meglepő, hogy a politikai viszonyulás és értékrend egész Európában meghatározó a migrációval kapcsolatban is. A vizsgált értékválasztások szempontjából ebben a felmérésben is azok bizonyultak a leginkább befogadáspártiaknak, akik „a népek közötti megértést”, valamint az egyenlőséget és az egyenlő esélyek fontosságát hangsúlyozzák, míg a legelutasítóbbak a biztonságot és a hagyományt fontosnak tartók lettek. Ezek persze nem csak egyéni tényezők, hiszen az egyes ideológiák éppen ezekre az értékekre építve, azokat politikai keretbe helyezve konstruálják újra magukat; így jeleníti meg magát a „humanitárius”, befogadáspárti politika az egyik, a „szekuritizációt” és a hagyományokhoz való visszatérést szorgalmazó tömb a másik oldalon.
A bal-jobb különbségek minden országban tetten érhetőek a migráció megítélésében, a törésvonalak azonban országonként nagyon máshol húzódnak. Ebben Magyarország megint csak egyedi. A legtöbb országban ugyanis a radikális populista pártok gyűjtik be az élesen migrációelleneseket, Magyarországon azonban a Fidesz révén ezt a kormánypárt teszi. Ha Európa egészét nézzük, azt láthatjuk, hogy a politikailag amúgy megosztott közvélemény jelentős része mérsékelt a bevándorlással kapcsolatban, csak a magukat a skála jobb szélére tevők (tízes bal-jobb skálán a 8-10-es értékeket választók) körében ugrik meg jelentősen a migrációellenesek aránya.
Néhány példa a bal-jobb különbségekre pártválasztói csoportok szerint: a 2016/17-es adatok szerint Ausztriában az FPÖ-szimpatizánsok 48, a szocdemek 15 százaléka utasítja el általában a befogadást; Németországban az SDP-választók 4, a CDU/CSU 7, míg a kifejezetten migrációellenességre építő AfD táborának 21 százaléka; Franciaországban pedig a baloldal 7 százalékával áll szemben Le Penék 35 százaléka. A különbségek mindenhol markánsak, de legalább ennyire feltűnő, hogy ha mérlegelés nélküli, mindenkire vonatkozó teljes elutasításról van szó, még a radikális jobboldali szavazók is megosztottak.
Ebben a megvilágításban ütköznek ki igazán a magyar számok. Nálunk ugyanis az ESS kutatása szerint (mivel a pártválasztói csoportok kevésbé stabilak, itt újra érdemes kiemelni, hogy 2016–17-es adatokról van szó) a Fidesz-tábor 75, a jobbikosok 73 százaléka van a teljes elutasítás pártján. Ez azt jelenti, hogy a magyar jobboldali szavazók zöme sokkal egyértelműbben migrációellenes, mint akár a nyugat-európai populista jobboldali ellenzék: a Fidesz-tábor, ha bevándorlásról van szó, jobbról a külső ívben előzi nagy lendülettel Le Pent, az AfD-t, a Legát, a holland Szabadságpártot, vagy bárkit azok közül is, akik kívül vannak a nyugat-európai politikai főáramon. Azt is látni kell, hogy a magyar baloldali ellenzéki szavazók (MSZP: 43%, DK: 42%; LMP: 20%) is sokkal bevándorlásellenesebbek, mint akár a hazai pályán szélsőjobboldalinak számító Svéd Demokraták (10%) szavazói.
Valóban a migráció manapság a fő politikai kérdés? Az ESS alapján az biztos, hogy Európa-szerte éles különbségek vannak politikai ideológiák szerint a bevándorlás megítélésében. Csakhogy amíg Európa nagy részén a törésvonal a jobboldali populista pártok és a mindenki más között húzódik, nálunk a szavazók nagy részét fedő kormánypártok (és ebben a kérdésben a velük együtt érző Jobbik) és a baloldali ellenzéki szavazók között, akik közben már maguk is legalább olyan jobbra állnak, mint Nyugat-Európában a radikális jobboldal. Az elmúlt évek folyamatos kampánya az egész magyar játékteret annyira jobbra tolta, hogy máshol ezzel már en bloc lelógnánk az attitűdtérképről. Bár az Orbán-féle kemény hangú migrációs szöveg lehet ugyan szimpatikus a nyugat-európai populistáknak, de ha a közvélemény egészét nézzük, sokkal inkább Magyarország él alternatív valóságban, mint „a valóságtól elszakadt brüsszeli elit”.
(Borítókép: Menekültek Röszkén 2015. szeptember 7-én. Fotó: Huszti István / Index)