Az építészetben elég sok területen versengenek egymással a tervezők, a mérnökök, a legkedveltebb kategória azonban kétségtelenül az örök rekordhajhászás, a „ki tud magasabbat építeni” kihívása. Az ember által épített legmagasabb épületek összesített wikipédiás listája meglehetősen hosszú, eleve csak 500 méternél magasabb építmények szerepelnek rajta, hatszáz méternél magasabból pedig 68-at tartanak számon, ami elég meghökkentő szám.
Jelenleg a 828 méter magas Burdzs Kalifa a világ legmagasabb épülete, a 2010-ben átadott dubaji felhőkarcolót többféle építmény követi, de a hatszázas lista java részét drótkötelekkel stabilizált kommunikációs adótornyok teszik ki: 62 darab 600 méternél magasabb van belőlük. Ezeken kívül van még két felhőkarcoló (azaz extrém magas toronyház), egy tengeri olajfúró platform, és két kilátó- és tévétorony. Mint látható elég eltérő funkciójú építményekről van szó, az építészeti leg-leg-legek listázói ezért előszeretettel bontják kategóriákra a magasság szerinti méricskélést, leginkább azért, hogy a rengeteg unalmas, önmagában, rögzítőkötélzet nélkül meg sem álló, fémszerkezetes adótornyot kiszűrve látható legyen a többi, építészetileg jóval izgalmasabb építmény.
A kategóriabontás után két igazán prominens listáról beszélhetünk: a legmagasabb felhőkarcolók/épületek listája (irodaházak, lakható épületek tartoznak ide) és a legmagasabb tornyok (kilátótornyok, tévétornyok, azaz amik javarészt nyitottak a publikum előtt, de legalábbis van bennük emberi tartózkodásra alkalmas szint). Az előbbit a már említett Burdzs Kalifa, az utóbbit a tokiói Skytree vezeti. Ennek a kilátótornyos cikknek az apropóját az adta, hogy nemrég volt lehetőségem a japán rekordert, valamint Las Vegas-i kistestvérét, a lista 17. helyén tanyázó, 350 méter magas Stratosphere-t meglátogatni. Mellettük szó esik (és jön sok kép) a 467,9 méteres sanghaji Oriental Pearl toronyról (5. a listán), és bónuszként a legmenőbb retró-scifi toronyról, a 184 méter magas seattle-i Space Needle-ről.
A kilátótornyok definíció szerint olyan magas (legalább 20 méteres) szabadon álló építmények, amikből 360 fokos körben nyílik panoráma és nagy távolságokra el lehet látni. Egy részük tömegkommunikációs célokat (is) szolgál (azaz tévé-, rádióadó működik bennük), kilátószintjükön gyakran étterem, kávézó, szórakozóhely üzemel, egész évben látogathatóak, de például lakások, irodák nincsenek bennük. De ha mindent lecsupaszítunk, akkor a lényegük, hogy a látogató jegyet vesz, felliftezik a tetejére, majd leesett állal bámulja az elé táruló látványt.
Elénk táruló látvány szempontjából a tokiói Skytree verhetetlen. A japán főváros Sumida városrészében 2012-ben megnyitott 634 méter magas torony elsősorban tévé- és rádióadó funkciót tölt be, az antennacsúcs alatt kb. 450 méteres magasságban van a látogatható kilátórész. A toronyban 13 lift áll a látogatók rendelkezésére, a kilátóba 50 km/órás sebességgel száguldanak fel a felvonók, amikből kilépve a világ legnépesebb metropoliszára nyílik semmivel össze nem hasonlítható látvány.
Ha körbejárjuk a kilátó üvegfolyosóját, gyakorlatilag ameddig csak a szem ellát Tokiót látjuk. Tiszta időben északon feltűnik a japánok szent vulkánja, a Fuji, délre a Tokió-öböl tárul szemünk elé, míg keletről és nyugatról az Arakawa és a Sumida folyók kanyargó szalagjai, a rajtuk átívelő vagy kéttucatnyi híd teszi izgalmassá a horizontig nyújtózó, sűrű szövésű városi képet.
A neofuturisztikus, földrengésbiztos, acélszerkezetes vasbeton torony nemcsak 21. századian modern, de formája a tradicionális japán építészetből is merít, egyszerre idézve a többszintes pagodák és a távol-keleti bambuszstruktúrák világát (tervező: Nikken Sekkei iroda). Nemcsak formája, magassága lenyűgöző, de kapacitása is: egyszerre csaknem háromezer látogatót tud fogadni többszintes kilátórészében, ahol éttermek, kávézók, ajándékboltok csábítják pénzköltésre őket.
A Skytree-t a legmagasabb tornyok listáján a 604 méteres Kanton Torony (Kanton, Kína), az 553,33 méteres CN Torony (Toronto, Kanada), az 540 méter magas Osztankinói tévétorony (Moszkva, Oroszország) és Kína másik büszkesége, az sanghaji Oriental Pearl követi.
Kelet Gyöngye, a világ ötödik legmagasabb kilátótornya a Huangpu bal partján, a pudongi üzleti negyedben tör az ég felé. Amikor 1994-ben megnyitották, a 467,9 méteres torony jószerével egyedül állt, mostanra erdőként nőtték körbe az irodaházak, de a sanghaji skyline-nak így is a legjellegzetesebb eleme maradt, és egyelőre csak két felhőkarcoló magasabb nála, a Shanghai Tower és a Shanghai World Financial Center.
Az Oriental Pearl esztétikája eléggé megosztó, vannak, akik esetlegesnek, nem túl ízlésesnek, sőt giccsesnek tartják a 3+3 lábon álló, két hatalmas (45 és 50 méter átmérőjű), egy közepes és 8 kisebb golyóból, valamint hosszúkás csövekből álló struktúrát, míg mások a kínai költészet, zene és tradicionális építőművészet ötvöződését látják benne. Egy biztos, hogy az esténként pazarul kivilágított Kelet Gyöngye (a Shanghai Modern Architectural Design iroda alkotása) szinte azonnal Sanghaj elválaszthatatlan jelképévé vált, pont úgy, mint Párizsnak az Eiffel-torony.
A toronyban 15 kilátószint található, a legalacsonyabb 90 a legmagasabb 351 méteres magasságból kínál panorámát Kína talán legizgalmasabb városára. A toronyból leginkább nyugat felé, a folyó túlpartján elterülő városrészre nyílik szép kilátás, persze csak ha tiszta az idő és nem épp szmogban fuldoklik a város (az utóbbi években egyébként komoly erőfeszítéseket tesz a városvezetés, hogy tisztább legyen Shanghaj levegője): a Bund XX. század eleji toronyházaiból, a mögöttük egymást érő kisebb-nagyobb felhőkarcolókból a Szárnyas fejvadász metropoliszát idéző látvány áll össze, pláne, ha füstköd mossa össze az épületek sziluettjeit.
A legmagasabb tornyok listáján 17. a Las Vegas-i Stratosphere, az Egyesült Államok legmagasabb kilátótornya (a Skidmore, Owings & Merrill építésziroda alkotása). Az 1996-ban megnyitott 350,2 méter magas torony a Las Vegas Boulevard (avagy a közmondásos Strip) északi végében áll és néz le a hotelmonstrumok és kaszinók egymásba gabalyodott halmazára.
Miután sikeresen átverekedtük magunkat a kaszinó útvesztőjén, a kilátóba a négy gyorslift valamelyikén juthatunk fel. Az esti kivilágításban pazar látványt nyújtó, de nappal is impozáns szórakozónegyed csak a panoráma déli részét uralja, a láthatár maradékát a várost körbevevő hegyláncok töltik ki, miközben a lábunk alatt hosszan nyújtóznak a lehangoló külvárosi utcák, jellegtelen, egyben szomorú egyszintes lakóházakkal, sivár parkolókkal, raktárépületekkel. A panoráma jellegzetes eleme még a mérsékelten ízléses arany színű Trump-torony, illetve a Strip közvetlen közelében lévő repülőtér, ahová százezrével hordják a bel- és külföldi légijáratok a szórakozni és nyerni vágyó szerencsejátékosokat.
A vasbeton torony aljában/mellett kaszinó és hotel üzemel, a 265 méteres magasságban lévő kilátórészben étterem, kávézó, ajándékbolt, valamint egy kis extrém vidámpark is található. Ez utóbbi az adrenalinfüggőknek szerezhet kellemes perceket, a mélység fölé kilógatott körhinta (az Insanity), az ejtőtorony (a Big Shot), a bungee jumping (a Sky Jump), a mélybe lezúgó, majd vészfékező szán (X-Scream) gyengébb idegzetűeknek, gyomrúaknak nem igazán ajánlott.
Bónuszként szerepeljen itt Seattle büszkesége, a 184 méteres magasságával hórihorgas társai mellett mára aranyosan eltörpülő Space Needle. Az 1962-es világkiállításra épült, mai szemmel is futurisztikus (vagy már inkább retrofuturisztikus) tripod mintha egyenesen a Jetson családból materializálódott volna, azonnal a város jelképévé válva.
A John Graham & Company által tervezett ikonikus torony 160 méteres magasságban lévő, UFO-szerű kilátószintjéről északra a Mount Rainier sztratovulkánra, az Union-tó hidroplánok által fodrozott tükrére, keletre Seattle üzleti negyedének felhőkarcolóira, délre az Elliott-öböl kikötőire, nyugatra pedig az Olimpiai hegység csipkés csúcsaira nyílik pazar kilátás. Különösen este, alkonyat idején tud megkapó lenni a látvány: a hegyek mögött lebukó nap fénye, ahogy visszatükröződik a felhőkarcolók ezernyi ablakán, felejthetetlen élmény.