Az egyik hawaii obszervatóriumban múlt héten a levegő szén-dioxid-koncentrációja meghaladta a 415 ppm-et, ami azért aggasztó, mert ez az érték nem a kibocsátás mértékét jelzi, hanem arra vonatkozik, ami a levegőben marad. Még rosszabb a helyzet, ha elővesszük a korábbi számokat, és hogy a tudósok hol húzták meg a határt.
Hat évvel ezelőtt, 2013 májusában léptük át a 400 ppm-es szintet, tavaly pedig a 410 ppm-et is sikerült túllépni. Ha viszont azt szeretné az emberiség, hogy 2 Celsius-fok alatt maradjon a globális hőmérséklet emelkedése, akkor a szén-dioxid koncentrációjának 450 ppm alatt kellene maradnia.
Érdemes utánaszámolni, ha már úgyis éppen matematikából érettségiznek azok a fiatalok, akik a klímaváltozás katasztrofális és pusztító hatásai mellett fognak felnőni:
Ha ilyen ütemben haladunk, mikor érjük el a 450 PPM-et?
Volt már a Föld légkörében ilyen mennyiségű szén-dioxid, például 3 millió évvel ezelőtt, amikor a tengerek szintje sokkal magasabban volt, és jóval melegebb volt a bolygón, mint napjainkban.
A klímaváltozás egyike azoknak a tényezőknek, amelyek hozzájárulnak az élőhelyek átalakulásához, és ahhoz a folyamathoz, amely egymillió fajt fenyeget kihalással.