A kobalt a közeljövő egyik legkeresettebb, egyúttal korlátozottan hozzáférhető, ezáltal drága nyersanyaga lehet. Ha valamilyen gyökeres, ma még nem látható paradigmaváltás nem történik ugyanis, akkor a kobalt még jó sokáig elengedhetetlen összetevője marad az elektromos járművek akkumulátorainak.
Csakhogy a kobaltbányászat enyhén szólva problémás. Nem elég, hogy kitermelése szörnyen környezetszennyező (így jócskán árnyalja az elektromos autók világmegmentő renoméját), de a legnagyobb készletek a brutális polgárháborúk által sújtott Kongóban vannak, ahol gyakorlatilag rabszolgamunkában foglalkoztatják szerencsétlen munkásokat - sokszor gyerekeket is.
Emiatt nagy az igény a tiszta kobaltforrások iránt. Minthogy azonban ezek a szárazföldön egyelőre nem látszanak, egyre több kutatóintézet és vállalkozás fordítja figyelmét az óceánok felé. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói most bejelentették, hogy az általuk kifejlesztett technológia segítségével akár 500 ezer elektromos autó akkumulátorába elegendő kobaltot lehetne kiemelni az óceánok vizéből,
méghozzá műanyag labdákat használva csaliként.
Az MIT kutatói azzal érzékeltetik az óceánokban várakozó kobalt mennyiségét, hogy évente annyit lehetne kitermelni, ami elég lenne az eddig legyártott összes Tesla Model 3 számára. A kobalthalászati vállalkozáshoz már ki is néztek maguknak 76 használaton kívüli olajfúró tornyot a Mexikói-öbölben.
Ha az elektromos autók iránti igény a jelenlegi trendek szerint növekszik, akkor a kobaltkereslet jövőre már meg fogja haladni a kínálatot. De ez csak a szárazföldi készletekre vonatkozik. A becslések szerint azonban ennél sokkal több nehézfém található oldott állapotban a világtengerek vizében.
Az óceánok 500 millió tonna kobaltot tartalmazhatnak, amely mellett eltörpülnek a 7 millió tonnás szárazföldi készletek.
Természetesen ennek a félmilliárd tonnának csak apró hányada termelhető ki reálisan, de az is hatalmas mennyiség. A kutatók indítványa szerint strandlabda méretű, lyukacsos műanyag golyókat kellene abszorbensekkel (a kobaltot megkötni képes anyagokkal) megtölteni, majd hosszú kötélre fűzve leereszteni őket a vízbe. Az abszorbensek készülhetnek algákból vagy akár citromhéjból is, minthogy ezekről tudott, hogy más oldott anyagoknál jobban kötik a kobaltot. Néhány hetente kellene csak kiemelni a labdákat és kinyerni belőlük a felgyülemlett nehézfémet.
A technikát a laborban már sikeresen alkalmazták uránhalászatra,
bár a kobalt keményebb diónak ígérkezik, hiszen tengerbéli koncentrációja nyolcszor kisebb az uránénál. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a kutatók azt nem vizsgálták, hogy a módszer vajon gazdaságilag fenntartható módon alkalmazható-e nagy léptékben, így a megvalósíthatóságról is csak elméletben beszélhetünk egyelőre.
Forrás: New Scientist