Index Vakbarát Hírportál

Szemünk láttára szaggatja szét magát egy aszteroida

2019. május 8., szerda 15:19

A (6478) Gault nevű aszteroida nagyjából 4,5 kilométer átmérőjű és a Nap körül kering (3,5 év alatt ír le naprendszerünk központi csillaga körül egy teljes kört). De már nem sokáig fog létezni, ha így folytatja, ugyanis eszeveszett sebességgel hull darabjaira.

Az égitest már legalább hat éve szórja magából a köveket, márpedig efféle viselkedést még egyetlen hasonló aszteroida esetében sem tapasztaltak a csillagászok. A kisbolygók alapvetően két okból veszíthetnek anyagot: vagy eltalálja őket valami, vagy olyan illékony anyagokat tartalmaznak, például vizet, amelyek szabályosan kirobbannak belőlük, amint a Nap felőli oldalukra kerülnek és ott felforrnak.

De a (6478) Gault egyik csoportba sem tartozik.

Mai ismereteink szerint ugyanis se illékony anyagokat nem tartalmaz, se nem ütközött össze semmivel, amióta megfigyeljük. Mégis, amint Colin Chandler, az Észak-Arizonai Egyetem kutatója és munkatársai elemezték az amerikai Nemzeti Optikai Csillagászati Obszervatórium által 2013 óta az aszteroidáról készített felvételeket, azt látták, hogy minden egyes képen láthatók a róla leszakadó kőtömbök. Minden felvételen üstökösszerű csóvát húz maga után, amely az anyagvesztés csalhatatlan jele.

Ez az első aszteroida, amelynél azt tapasztaljuk, hogy folyamatosan szakad le róla a törmelék. Ez már régóta történik, közben az aszteroida többször megkerülte a Napot és eltérő távolságban tartózkodott, illetve eltérő szögben állt a Naphoz képest. Ez egy nagyon fura objektum, bárhogy is nézzük

- nyilatkozta Chandler a New Scientistnek. A csillagász elmondta azt is, hogy a jelenség hátterében az úgynevezett YORP-effektus állhat. Ilyenkor a napsugárzás olyan szögben éri az aszteroida felületét, amelytől az pörögni kezd. A forgás egyre több anyagot lazít meg, majd dob ki a felszínről,

míg végül vélhetően teljesen szétesik az egész.

Hosszú távon azért fontos e jelenség vizsgálata, mert eddig az anyagot veszítő égitestekről gyakran azonnal azt feltételezték, hogy illékony anyagokat tartalmaznak, miközben – ahogy a Gault példája bizonyítja – nem feltétlenül ez a helyzet. Márpedig a jövő aszteroidabányászainak elsődleges érdekük lesz az, hogy biztosra menjenek, és pontosan meg tudják állapítani, hogy milyen az általuk kinézett égitest kémiai összetétele.

Rovatok