A világon először genetikailag módosított vírussal kezeltek egy életveszélyben lévő pácienst, aki antibiotikumra rezisztens bakteriális fertőzéssel küzdött egy életmentő tüdőátültetés után.
A londoni Great Ormond Street Kórházban két fiatal, egy fiú és egy lány esett át cisztás fibrózis miatt tüdőátültetésen 2017-ben, ám a törékeny testükben régóta terjedő fertőzések ezt követően egyre jobban terjedni kezdtek, és a kórház antibiotikumjai semmit sem változtattak ezen a helyzeten. Akkor vették fel a kapcsolatot az Atlanti-óceán túlpartján Graham Hatfullal, hátha van valami megoldás a mélyhűtőiben.
A Pittsburgh-i Egyetem mikrobiológusa ugyanis híres volt arról, hogy az 1990-es évektől kezdődően a világ legnagyobb bakteriofág-gyűjteményét szedte össze a diákjai segítségével. A bakteriofág - röviden csak fág - baktériumokat támadó vírus, és elképesztően nagy tömegben fordulnak elő a bolygón, egyetlen csepp vízben milliónyi úszkál. Sokan az antibiotikumok alternatívájaként tekintenek rájuk, mivel egyre nagyobb problémát jelentenek a rezisztens kórokozók.
Hatfull mínusz 80 fokra lehűtött 15 000 fiolájában végül azonosítottak egy fágot, amely jó lehet a fiú baktériumtörzse ellen, ám sajnos vele már elkéstek. A lány azonban kapott egy három fágból kikevert koktélt, és azóta a gyógyulás útjára lépett, már nincs a végzetes szervleállás közelében.
A három fágból kettőt genetikailag módosítottak, hogy ügyesebben támadja a lányt megfertőző baktériumokat. A Nature Medicine tudományos lapban részletesen bemutatott eset az első, amelyben génmódosított fágokat alkalmaztak emberi pácienseken.
A Mycobacterium abscessus ellen sikeresen bevetett fágok neve Muddy, ZoeJ és BPs, és a gyűjteményben ennél cifrábbak is vannak, például ChickenNugget és IAmGroot, mivel a fágokat többnyire önkéntes egyetemisták gyűjtötték be.
A fágok forrása is igen szokatlan, a Muddy például egy rothadó padlizsán aljáról lett begyűjtve a dél-afrikai Durbanban. Ez a fág alapból megfelelt a kutatók céljainak, mert a megtámadott baktérium segítségével milliónyi másolatot készített magáról, és ezzel széttépte az áldozatát. A ZoeJ és a BPs esetében viszont be kellett kapcsolni ezt a pusztító üzemmódot.
Életmentő szerencse, hogy elég volt kitörölni bizonyos részeket a fágok DNS-éből, és nem kellett semmit hozzáadni, mert az utóbbi esetben az eljárás nem felelt volna meg az Európai Unió előírásainak. Így is kellett egy kis papírmunka ahhoz, hogy a fágokat egyáltalán alkalmazni tudják.
Egyetlen páciens alapján még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni a fágterápia jövőjéről, de a publicitás adhat egy lökést a több mint százéves, később leginkább a szovjetek által alkalmazott módszer kutatásának.