Az elmúlt pár százmillió évben több mint 50 méternyit zsugorodott a Hold a belsejének lehűlése miatt, ami a kéreg egyes részeinek egymásra tolódásához, ezen keresztül pedig szeizmikus mozgásokhoz, vagyis „holdrengésekhez” vezet – olvasható a NASA honlapján.

A mostani elemzésünk az első bizonyíték arra, hogy ezek az áttolódások jelenleg is zajlanak, és valószínűleg felelősek a továbbra is folyamatosan hűlő és zsugorodó Holdon tapasztalt szeizmikus mozgásokért

– mondta Thomas Watters, a washingtoni Nemzeti Légi és Űrmúzeum kutatója, hozzátéve azt is, hogy ezek a rengések a Richter-skálán nagyjából ötös erősségűek lehetnek.

Az áttolódások általában több tíz méter magasak és néhány kilométer szélesek, 1972-ben pedig az Apollo–17-es küldetés Taurus-Littrow-völgyben landoló holdjárójának meg is kellett másznia az egyik ilyet.

A mostani kutatás során Walters és csapata négy szeizmométer adatait elemezte egy algoritmus segítségével, hogy megállapítsa az egyes rengések pontos helyszínét. Az eszközöket a kései Apollo-küldetések során helyezték el az égitest felszínén, és 1969 és 1977 között összesen huszonnyolc olyan nem túl erős rengést észleltek, amiket a kutatók szerint a kéreg mozgása okozhatott.

Az algoritmus alapján a vizsgált rengésekből nyolc olyan volt, amiket valamelyik áttolódás harminc kilométeres körzetén belül észleltek, ez pedig eléggé közel van ahhoz, hogy feltételezzék, hogy ez is okozta őket. Az is kiderült, hogy a nyolc rengésből hat olyankor történt, mikor a Hold a lehető legtávolabb volt a Földtől, a szimulációk alapján pedig annak az esélye, hogy a rengések véletlenül történtek éppen ekkor, mindössze négy százalék. 

Az adatok mellett a NASA űrszondája, a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) kamerája által készített képek is alátámasztják az elméletet, ez ugyanis már több mint 3500 áttolódást örökített meg, ezeken pedig az látszik, hogy az emlegetett lejtőknél gyakran vannak vélhetően földmozgás miatt odakerült kődarabok.

Nem a Hold egyébként az egyetlen égitest a Naprendszerben, ami az évmilliók során összement: a Merkúron például hasonló folyamatok zajlanak, amelyek miatt hegységekre emlékeztető dudorok jelentek meg a felszínén.