Nem gyakoriak a cápákkal kapcsolatos viselkedéstani kísérletek - talán érthető okokból, hiszen nem tartoznak a legkönnyebben kezelhető, legkezesebb állatfajok közé. Éppen ezért alig tudunk valamit gondolkodásbeli (kognitív) képességeikről, és általában arról, hogy hogyan látják a világot.
Most azonban kiderült, hogy nemcsak a mennyiség fogalmáról vannak egészen összetett elképzeléseik, de számításokat végeznek, mielőtt cselekednének, és más cápáktól is képesek új kunsztokat eltanulni. Vera Schlüssel és munkatársai a Bonni Egyetemről
teszteltek 12 bambuszcápát, és már pusztán e tény miatt is elismerés illeti őket.
A kísérletben arra kérdésre keresték a választ, hogy képesek-e a cápák megkülönböztetni egymástól eltérő mennyiségű tárgyakat. A cápákat olyan tartályokba helyezték, amelyek falára különböző mennyiségű geometriai idomot vetítettek. A tesztekhez 40 féle különböző alakú és színű síkidomot használtak, hogy ezzel küszöböljék ki azt, hogy a cápák mindössze a megvilágított falfelület mérete vagy árnyalata alapján dönthessenek.
A cápák fele megtanulta, hogy a több objektumot ábrázoló kép alatti gombot kell megnyomniuk a tartály falán,
és akkor kapnak jutalmat (élelmet). Az eredmények szerint csak akkor tudták megbízhatóan felismerni a több elemet, ha abban legalább kettővel több alakzatot láttak, mint a kevesebb elemet tartalmazó csoportban.
Arra kérdésre, hogy miért nem volt képes az összes cápa elsajátítani a mennyiségkülönbség és a jutalomfalat közötti kapcsolatot, a kutatók annyit válaszolnak, hogy náluk is vannak intellektuálisan erősebb és gyengébb egyedek.
A bambuszcápákkal együtt immár egészen sok állatfajról bizonyították be, hogy képesek megkülönböztetni a több, illetve a kevesebb tárgyat tartalmazó halmazokat - a kutatók e képességet tekintik a matematikai kompetencia egyik legalapvetőbb feltételének. Az ismert majmok mellett ilyen állatok a fekete medvék, illetve a guppik is. A kutyák is képesek erre, bár nekik ehhez arra van szükségük, hogy a több jelentősen több legyen.
Sőt, egyes cápák képesek tanulni társaiktól, így jelentősen jobb teljesítményt nyújtanak a tesztek során, ha alkalmuk van megfigyelni társuk viselkedését. Vagyis gyorsabban elsajátítják a feladatot, ha egy már tanult cápa bemutatja azt nekik (persze a másik cápának nem célja a kolléga tanítása). Ez teljességgel ellentmond a cápákról kialakult képnek, miszerint a cápák agyatlan evőgépek, amelyek magányosan élnek, és tudomást sem vesznek egymásról. Schlüssel és kollégái korábban már kimutatták, hogy
a cápák nagy biztonsággal meg tudják különböztetni a különféle táplálékállatokat is, még úgy is, ha egészen hasonlóak egymáshoz.
Forrás: New Scientist