A Föld legmélyebb óceáni árkaiban élő rákocskák magukban hordozzák a atomfegyver-kísérletek során a környezetbe jutott radioaktív szénatomokat. Ezek az élőlények a sekélyebb vízrétegekből aláhulló szerves törmelékkel táplálkoznak, így juthatott szervezetükbe a 14-es szénizotóp okozta szennyeződés.
Mindez arra utal, hogy a hidegháborús atombomba-robbantások hatása gyakorlatilag a Föld minden egyes pontját elérték.
A szén-14-et nem az atombombák tartalmazták, hanem a felrobbanásuk következtében az atmoszférába jutott neutronok reagáltak a légkör molekuláival, és ezáltal jöttek létre. A szén-14 ezután leülepedett az óceánokban, és bekerült a vízi táplálkozási hálózatba. Bizonyos mennyiségű szén-14 egyébként is van a légkörben, hiszen a természetes folyamatok révén is képződik, de az 1950-es-60-as évek tömeges atomrobbantásai hatására koncentrációja a kétszeresére emelkedett.
Ami meglepőbb, hogy a szintje azután sem kezdett csökkenni, hogy a légköri nukleáris kísérleteket befejezték.
Bár szinte az első robbantások után kimutatták már, hogy a felszínhez közeli élőlények szervezetében megemelkedett a szén-14 koncentrációja, senki sem gondolta volna, hogy az izotóp ilyen mélységekig le képes hatolni. A Kínai Tudományos Akadémia geokémikus kutatócsoportja azonban most három mélytengeri árokból, a Miarianából, a Mussauból és a Új-Britannia-árokból hozott fel élőlénymintákat, és megtalálták bennük a 14-es szénizotópot.
Úgy találták, hogy az árkokban élő rákok alapvetően nagyobbak, mint a felszínhez közel honos rokonaik (10 centiméter hosszúra is megnőnek, miközben utóbbiak alig néhány centisek). Bár béltartalmukban is találtak szén-14-et, a szöveteikben sokkal magasabb volt az izotóp koncentrációja.
A mélytengeri rákok akár 10 évig is élhetnek, így van idejük arra, hogy szöveteikben akkumulálják a szén-14-et.
Az óceáni áramlások révén évszázadoknak kellene eltelniük ahhoz, hogy a szén-14 lejusson a 11 kilométert is meghaladó mélységekbe. Viszont a táplálkozási hálózatokon keresztül sokkal gyorsabb az anyagáramlás (sokkal gyorsabb, mint arra a kutatók számítottak).
Erős kölcsönhatás van a tenger felszínén és a tengerfenéken élő biológiai rendszerek között. Az emberi tevékenység még a 11000 méter mélységben élő élőlényekre is hatással van. Nagyon óvatosnak kell lennünk ezért, hogy a jövőben mit teszünk [az óceánokkal]
- áll a felfedezésről írott tanulmány szerzőinek közleményében.
Forrás: Live Science