A jura időszakban élt ősmadár fosszíliájára bukkantak paleontológusok Németországban. Ez a második eddig felfedezett röpképes ősmadár ebből a földtörténeti korszakból, írja az MTI.

Az Alcmonavis poeschli az eddigi legkorábbi ismert madárhoz, az Archaeopteryxhez hasonlóan nagyjából 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Németország területén, az Altmühl-folyó völgyében. A most felfedezett madár azonban nemcsak nagyobb, de fejlettebb is volt, mint az Archaeopteryx. A müncheni Ludwig Maximilians Egyetem paleontológusa szerint a szárnyon az izmok tapadási pontjai arra utalnak, hogy jobb röpképességgel rendelkezett, és több jellemzője is arra utal, hogy jobban alkalmazkodott az úgynevezett evezőszárnyú repüléshez.

Eddig az 1861-ben felfedezett Archaeopteryx számított az egyetlen jura korszakban élt ismert madárnak. Ez az állat jelenti a hüllők és a madarak között átmenetet, és bizonyítja, hogy a mai madarak a ragadozó dinoszauruszok közvetlen leszármazottai.

Minden eddig talált Archaeopteryx-fosszíliára a Bajorországban lévő Solnhofer-szigetcsoportban bukkantak, egy régióban Pappenheim és Regensburg között. A késő jurában ez a terület szigetvilág volt a Tethys-óceán szélén. A hátramaradt solnhofeni litográf pala kőzetformáció mészkő alapú, palás szerkezetű kőzet, amelynek földtörténeti jelentőségét a benne rejlő nagy mennyiségű, kitűnő állapotban fennmaradt fosszília adja.

Itt találták meg az újonnan felfedezett ősmadár szárnyát is, valamint ugyanabban a dolomitlerakódásban egy újabb Archaeopteryx-fosszíliát is. Tudósok szerint a két ősmadár egymás mellett élt Dél-Németország akkoriban szubtropikus lagúnavidékén.

Az elmúlt évtizedekben gyakran fedezték fel őskori madarak és madárszerű dinoszauruszok mozaikjait, sok esetben Északkelet-Kínában, a kora krétakori üledékes kőzetekben.