A kormány elhatározta, hogy megtanítja a cégeket innoválni, és folyamatosan erről beszélnek, hogy idehaza is meg kell valósítani az ipar 4.0 forradalmát, amikor ultramenő robotok, mesterséges intelligenciák és milliónyi szenzor segíti a gyárak működését. Még mintagyárakat is építettek, hogy megmutassák, mitől lesz modern egy iparvállalat. Papíron tényleg jól mutat, hogy rá kell pörögni a legfrissebb csúcstechnológiára, de még a gyárak modernizációját segítő Siemens is óvatosan fogalmaz, és itthon egyelőre a lassabb ütemű fejlesztéseket látja reálisnak.
Mi motiválja a magyar vállalatvezetőket arra, hogy fejlesszék az üzemeiket? A mintagyár úgy működik, mint a haver kezében az iPhone - meglátjuk, és azonnal olyat akarunk mi is? Nyilvánvalóan naiv elképzelés, hogy akár ez, akár a kormány szép szavai képesek lennének meghatározni a nyereségért küzdő cégvezetők döntéseit.
„Az egyik indok a nemzetközi kényszer: látják, hogy a versenytársak miben jobbak, és befektetnek fejlesztésekbe, hogy ne maradjanak le, indulni tudjanak a kiírt tendereken. A másik a munkavállalók hiánya, amikor egy megerőltető és népszerűtlen munkafázist automatizálnak.”
A HARMADIK AZ, HOGY PRÓBÁLJUK OKOSBA' MEGOLDANI AZT, AMIRE VAN PÉNZ
„Ha az ipar 4.0-t támogatják, akkor azt. Elnézést kérek mindazoktól, akik nem így gondolkodnak, és inkább az első két célt tartják szem előtt, de végül is jó, ha erre van pénz, és megcsinálják, mert ez egy jó cél” - mondta kérdésünkre Jeránek Tamás, a Siemens digitális gyártásért felelős vezetője.
Szerencsére az a helyzet ma már itthon is ritka, hogy egy gyárban mindent kézzel csinálnak. Jobb esetben automatizált a gépsor, van valamilyen vezérlése. Az ipar 4.0-hoz vezető úton azonban nagyon sok lépcső van. Ezek közül az első, és az egyik legkritikusabb dolog az energiafogyasztás, egy igazi 4.0-s gyártó figyel erre.
Magyarországon most kezdenek el ezzel komolyabban foglalkozni.
Egy automata gyártósort hajtó elektromos motor élettartama alatt a kiadások 97 százaléka a villamos energiára megy el, és ebben benne van a motor ára, felújítása és karbantartása is. Azért tud gyorsan megtérülni a régi motorok cseréje, mert az akár 30 éves motorokhoz képest a legújabb technológiákkal elég komoly energiaspórolást lehet elérni: napi 24 órás működéssel egy éven belül visszajöhet a csere ára. Azzal, ha figyeljük, hogy hol milyen fogyasztások vannak a gyáron belül, szintén jelentős, akár 10-20 százalékos energiamegtakarítást el lehet érni. Általában olyanok derülnek ki, hogy bekapcsolva hagynak hétvégére egy komoly szerszámgépet, ami hét közben magas kihasználtsággal dolgozik, és a gyártó a legnagyobb örömünkre úgy alakította ki, hogy hétvégén is óránként egyszer felfűti magát a rendszer, meg kihűti.
Önmagában már az nagyon jó irány, ha a vállalatok tisztában vannak az energiafogyasztással, mert több tőke marad a villanyszámla helyett olyan alkalmazásokra, amelyek hatékonyabbá teszik a működést.
Aki az energiahatékonyságon túljutott, annál általában az a következő lépés, hogy szeretne adatokat gyűjteni a gyártósorról. Akár arról is, hogy milyen a gépek rezgése, hőmérséklete. Irdatlan pénzek mennek el arra, hogy leáll a gépsor, természetesen akkor, amikor nem várták, és gyorsan nekiesnek, hogy megjavítsák, de nincs alkatrész hozzá. A jelen és még inkább a jövő arról szól, hogy gyűjtsük össze az okos adatokat a gyártósorról. Ebben tudnának a kkv-k fejlődni. Vannak jó szoftverek a rezgések elemzésére, és a szoftver időben szól, hogy a motor még két napot menni fog, de ütemezzenek be egy karbantartást, amikor megfelelő. Például amikor tudják, hogy hétvégén amúgy is leállás lesz, kiküldik a géphez a szakit, hogy nézze át.
Most vannak szakik, akik ráteszik a kezüket a gépre, és abból megmondják, hogy valami nem stimmel, nem úgy rezeg, mint tegnap. Elkezdik szétszedni a gépet, és látják, hogy az egyik csapágyban egy golyó valamiért megsérült. Csak közben áll az egész gépsor.
A szenzorok adatait most még kábelen továbbítják: a többség ebben hisz. A wifi nem annyira biztonságos, és sokan félnek attól, hogy ami kimegy az éterbe, az eltűnhet, elakadhat. A kiberbiztonság kérdése is fontos, hogyan lehet hozzáférni az adatokhoz. Talán az 5G lehet erre a megoldás, az iparban ennek óriási jelentősége lehet. A felhő megítélése viszont sokat változott Jeránek Tamás szerint. Mindenki a felhőszolgáltatásokról beszél, hogy oda kell feltölteni az adatokat és elemezni, de rájöttek, hogy a megelőző karbantartásnál ez lassú. Az adatok felmennek a felhőbe valamin keresztül, ott elkezdik elemezni, fél perc múlva visszajön az eredmény, hogy le kéne állítani, és addigra lehet, hogy a szerszámot már összetörte a rezgés.
PILLANATOK ALATT TÖRTÉNHET VALAMI, AMI MIATT AZONNAL LE KÉNE ÁLLNI
Emiatt is népszerű téma az edge computing, amikor helyben, a felhasználónál telepítenek egy adatfeldolgozó egységet, amely azon nyomban be tud avatkozni, amikor szükséges.
A távelérés ugyanakkor nagyon hasznos és hatékony lehetőség. Régen, ha épült egy új gépsor, kivonult a gyártó szakembere, és elkezdődött az üzembe helyezés. Az utóbbi időben ez már látványosan abból állt, hogy laptoppal ott ült valaki a mínusz húsz fokban, poros környezetben, és esetleg utaznia kellett egy csomót, demotivált, fázik és minden baja van. Egy, az ipari gépek közötti kommunikációt biztosító felülettel azonban a laptopok távolról is ráköthetők a gépre, amivel rengeteg idő és pénz megspórolható. A gépsor elindítása után is előfordulhatnak hibák, ilyenkor pedig a szervizes távolról rálát az eszközre, és egyből úgy tud a helyszínre menni, hogy már ott lapul a zsebében például az elromlott csatolókártya helyett az új eszköz.
Különösen fontos lenne az is, hogy a gyárak megfelelő szoftvereket használjanak, amelyekkel a terveket és a gyártósorokat szimulálni tudják, előre elvégezhetnek teszteket, és már azelőtt létrehozhatják a vezérlők konfigurációját, hogy egyáltalán megépítették volna a gépeket. Ezek a szoftverek később is jól jönnek, amikor át kell alakítani a gépeket, bővítenek, vagy másfajta terméket kezdenek gyártani. “Régen mindenhol voltak műszaki rajzolók. Most az kell, hogy legyenek olyan tervezők, akik a mai szoftvereket ügyesen használják” - mondta a szakértő. A szoftverhasználat támogatásában, hogy a kkv-k is tudjanak vele élni, az államnak is lehetne szerepe, mert számukra az talán elérhetőbb, mint egy komplett és tőkeigényes mintagyár létrehozása.
Jelenleg nincs az a pénz, hogy egy, már létező üzem teljesen átálljon ipar 4.0-s megoldásokra. Akinek van egy gépsora, nem fog rögtön újat venni helyette, az átalakítások csak több lépcsőben történnek meg.
Persze a csúcstechnológiát képviselő, önjáró szállító eszközök is egyre több helyen megjelennek. “Egyszer hívtak minket, hogy az egyik gépsor végén lejövő félkész terméket át kell pakolni a másik gépsorra, és ezeket most zsúrkocsin valaki begyűjti, áttolja és lepakolja. Csináltunk egy számítást, hogy az automatizált rendszer annyiba kerülne, hogy abból felvehetnek négy melóst. De mi van akkor, ha közülük az egyik betegszabadságra megy, vagy sima szabadságra, vagy a fiatalabbaknak – érthető okokból – már nem vonzó egy ilyen kihívás, vagy egyébként is szinte lehetetlen munkaerőt találni ezen feladatokra?”
Az egyik autógyárban 3 éve még targoncák futkostak fel-alá, most mindegyik vezető nélküli, aminek az egyik oka, hogy nem tudnak felvenni elég targoncást. Első pillantásra nem biztos, hogy racionális pénzügyi döntés volt, de sokkal többet veszítettek volna azon, ha a munkaerő hiánya miatt leáll a gyár, így automatizálással oldották meg a problémát. Nyilván egy nagy autógyártónak vannak tartalékai ilyesmikre, meg tudja csinálni. Egy hazai kkv-nak okosabban kell fejlődnie.
Borítókép: Ipari robotok az Ipar Napjai 2018 kiállításon a fővárosi Hungexpón a megnyitó napján, 2018. május 15-én. A négynapos nemzetközi kiállításon 15 ország 315 kiállítója mutatja be az elektronika, az automatizálás, a robotika, a gépgyártás és a logisztika területén elért újításokat. MTI Fotó: Kovács Tamás