Jöjj el hát, jöjj el hát, / Hogy egy összetört szívet megragassz - énekelte Demjén Ferenc Darabokra törted a szívem című dalában, és milyen igaza volt. Kínai kutatók a Zhejiang Egyetemről ugyanis pontosan ezt tették egy disznószívvel. A szívműtétek után a szívizmot össze kell varrni. Ez a művelet ugyanakkor rendkívül magas szintű szakértelmet követel, ilyenformán önmagában is komplikációk veszélyt rejti.
A varrat sokszor nem nyom nélkül forr össze, illetve problémát okozhatnak a sebészcérna maradványai is.
Vagyis a szívizom varrása nem ideális megoldás, csak egyelőre nincs jobb. Hongwei Ouyang és munkatársai ezt kiváltandó olyan polimerek és víz elegyével kezdtek kísérletezni, amelyek ragasztót képeznek, és a sebgyógyulást természetesen is segítő fehérjekomplexek működését utánozzák.
Miután a polimerek vizes, viszkózus oldatát ibolyán túli fénnyel világítják meg, azok összekapcsolódnak a szívizom fehérjéivel, erős kötést képeznek, és összezárják a sebet. Idővel pedig nyom nélkül felszívódnak.
A kutatók négy disznó szívén végeztek kísérleteket, közölték a Nature Communications című folyóiratban. Minden szív bal kamrájának falán lyukat szúrtak egy tű segítségével, minek következtében az vérezni kezdett. Ezután rákenték a polimer ragasztót, és megvilágították a sebet UV-fénnyel.
A vérzés minden esetben kevesebb mint fél perc alatt elállt.
A malacoknak ezután még két hét adatott meg az életből. Ezután felboncolták őket, és megvizsgálták szívük állapotát. Arra voltak kíváncsiak, hogy szivárgott-e a seb, illetve alapvetően jól működött-e a szerv a beavatkozás után. A tapasztalatok szerint szivárgás nem volt, és a létrejött gyulladás is tolerálható mértékű maradt.
Nincs jelenleg olyan műtéti technika, amely ilyen hatékonyan és gyorsan meg tudja szüntetni a szív vérzését
- nyilatkozta Ouyang a New Scientistnek. Márpedig nem kis nyomást kellett a ragasztónak kiállnia, hiszen a normál vérnyomásnál kétszerte nagyobb erővel feszíti a szívizmot a vér. Így fennállt annak veszélye, hogy az összeragasztott seb felszakad, de ez nem következett be.
A gél biológiai lebomlását vizsgálandó a kutatócsoport patkányok bőre alá fecskendezte a ragasztót. Nyolc hét elteltével már csak az anyag 20 százaléka volt felfedezhető, és semmiféle káros mellékhatást nem tapasztaltak.