Az Ausztráliához tartozó Cocos-szigeteken lakó 500 ember kapott ingyen 370 ezer fogkefét, ők mégsem örülnek. Pedig jött a fogkefékkel egymillió cipő és még több százmillió egyéb műanyag tárgy is. Kész főnyeremény,
valakinek azonban semmi sem elég jó.
A Scientific Reports című folyóiratban tegnap megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy az óceánokat ellepő műanyagszennyezés hogyan hat egy mindentől távol eső szigetcsoportra. Mert hogy már rég nem reménykedhet abban egy mégoly elszigetelt közösség sem, mint a Cocos-szigetek lakossága, hogy őket nem érinti a globális krízishelyzetet okozó műanyag hulladékok felgyülemlése.
A Tasmániai Egyetem kutatói által végzett kutatás rávilágított az Indiai-óceánban, Indonéziától délnyugatra fekvő szigetcsoportot, amely 27, többségében lakatlan szigetből áll, és Perthtől 2750 kilométerre található, 238 tonna szemét szennyezte be. A hulladékot a tenger mosta partra. Ez az újonnan jött, kéretlen hírnév azért is érinti kellemetlenül a helyieket, mert szigetüket
Ausztrália utolsó érintetlen paradicsomaként reklámozzák.
Ahogy a műanyag hulladék jó része, a Cocos-szigeteken talált szemét többsége is egyszerhasználatos csomagolóanyagokból tevődött össze. Jennifer Lavers, a kutatás vezetője elmondta a CNN-nek, hogy az óceánok műanygszennyezése már olyan általános, hogy ilyen távoli kis szigetre kell utazniuk a kutatóknak, hogy reprezentatív mintát vehessenek belőle.
A szigetek úgy viselkednek, mint a kanárik a szénbányákban, és egyre sürgetőbb, hogy a figyelmeztetéseiknek megfelelően cselekedjünk.
Lavers és munkatársai két éve már kimutatták, hogy egy másik távoli földdarab, a Henderson-sziget a műanyagoktól legsűrűbben szennyezett hely a földön. Bár ott csak 38 millió darab szemetet találtak, amelyek össztömege 17 tonnát tett ki, a sziget kicsinysége miatt ez a mennyiség mégis mindent elborított. A Cocos-szigetek 414 millió darabja nem is teljes mennyiség, hiszen csak 10 centiméter mélyen vettek mintát a szigetek talajából, ami alatta van, az nem került bele a vizsgálatba.