Egy nagy tömegű törpebolygóval ütközhetett össze a Hold a Naprendszer kialakulásának korai időszakában, ez az esemény okozhatta a Hold kráterekkel szabdalt távoli oldala és a Föld felé néző, alacsony fekvésű medencékkel tarkított oldala közötti aszimmetrikus különbségeket egy nemzetközi kutatócsoport szerint. A Journal of Geophysical Research: Planets című szaklapban megjelent tanulmányukban a szakemberek úgy vélik:
az a legvalószínűbb, hogy egy nagy, mintegy 780 kilométer átmérőjű test ütközött a Hold közelebbi oldalának óránként 22 500 kilométeres sebességgel.
Csu Meng-Hua, a Makaói Tudományos és Műszaki Egyetem Űrkutatási Intézetének munkatársa és német, amerikai, francia kollégái a NASA GRAIL nevű missziójának 2012-ben gyűjtött adatai alapján készített szimulációt. A GRAIL misszió két űrszondát állított ugyanarra a Hold körüli pályára, hogy elkészítsék a Hold gravitációs mezejének nagy felbontású térképét és megértsék belső szerkezetét.
A tudósok új modellje megmutatta, hogy
a becsapódás nyomán hatalmas mennyiségű anyag lövellhetett fel, mely aztán visszazuhanhatott a felszínre, ezzel a távoli oldalon az eredeti kérget 5-10 kilométernyi törmelék alá temette.
Így alakult ki a GRAIL által észlelt megnövekedett felszíni réteg a távoli oldalon.
A tanulmányban bemutatott elmélet szerint nem valószínű, hogy a becsapódó égitest a Föld egy másik, korai holdja lehetett, amely később egybeolvadt az első holddal, ahogyan azt más népszerű elméletek feltételezik. "Akármi volt is a becsapódó test, valószínűleg saját pályáján keringett a Nap körül, amikor találkozott a Holddal" – mondta Csu az American Geophysical Union lapjának. A felfedezés magyarázatot ad a Föld és a Hold felszínén található izotópok eltéréseire is. "A Hold távoli és közeli oldala közötti különbségek eredetének megértése alapvető feladata a holdkutatásnak" – tette hozzá Steve Hauck, a Journal of Geophysical Research szerkesztője. (MTI)
(Borítókép: fantáziakép két égitest ütközéséről. Kredit: NASA/JPL-Caltech)