Ősi sarkvidéki jégtakarók maradványai azok a jégrétegek, amelyek 1,6 kilométerre a felszín alatt terülnek el a Mars északi sarkpontjánál, állapították meg két amerikai egyetem kutatói.
A Geophysical Research Letters című folyóiratban publikált tanulmány szerint ezek a jégrétegek együttesen a vörös bolygó egyik legnagyobb vízgyűjtőjét alkothatják. Az austini Texasi Egyetem és az Arizonai Egyetem kutatói az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Mars körül keringő felderítő műholdja, a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) egyik radarkészülékének adataira támaszkodtak, a műszer ugyanis akár 2,4 kilométer mélyre is "belát" a Mars felszíne alá. A kutatók homok és jégrétegeket azonosítottak, és megállapították, hogy
ha az újonnan felfedezett sarkvidéki jég teljesen elolvadna, akkor annyi víz szabadulna fel, hogy a Mars teljes felszínét legkevesebb 1,5 méter mély víz borítaná.
A felszín alatti jégrétegek a Mars egykori éghajlatáról árulkodnak, hasonlóan ahhoz, hogy a fák évgyűrűi a Föld klímájának változásairól mesélnek. Mindez azt jelenti, a mostani eredmények felfedhetik, hogy korábban kedvezőek voltak-e az éghajlati feltételek a vörös bolygón az élet kialakulásához.
Egy a Geophysical Research Lettersben megjelent másik tanulmány is megerősítette a friss eredményeket. A Johns Hopkins Egyetem kutatói által vezetett független tanulmány gravitációs adatokat használva mérte fel a felszín alatti víztömeget. A szakemberek elmélete szerint a rétegek akkor keletkeztek, amikor az elmúlt jégkorszakok idején a jég felhalmozódott a Mars sarkpontjainál.
Minden alkalommal, amikor a bolygó melegedett, a jégsapkák maradványát homok fedte be, amely megóvta a jeget a napsugárzástól és megakadályozta, hogy szétszóródjon a légkörben.
(MTI)
(Borítókép: fantáziarajz a NASA MRO Mars-szondájáról, amint radarjával – Shallow Subsurface Radar instrument (SHARAD) – a bolygó felszíne alá néz. Kép: NASA/JPL-Caltec)