Paul Dolan viselkedéskutató professzor elég megosztó hipotézissel állt elő nemrég egy előadásán. Bár sokak szerint a boldogság nem mérhető, és mindenkinél mást jelent, ő mégis azt állítja, hogy a társadalom legboldogabb tagjai azok a nők, akiknek nincs se házastársa, sem gyereke. 

A saját bevallásokra alapuló kutatásról azt mesélte, hogy a házasságban élők általában egészen addig számítanak a legboldogabbnak, amíg a másik fél is ott ül a szobában. Ha nincs ott, akkor nagyon sok esetben őszintén bevallják, hogy annyira nem is jó az életük. A hosszú távú kutatásban egyébként az emberek életútját is követték, és arra jöttek rá, hogy a siker mérésére használt hagyományos markerek nem korrelálnak a boldogsággal, azaz nem feltétlenül az teszi boldoggá az embereket, amikről eddig azt gondolták. Sőt Dolan szerint pont ezek a hagyományos markerek, - miszerint a házasság és a gyerek a nők legfőbb sikermérője - tehetik boldogtalanná azokat a nőket, akik más életutat választottak maguknak, vagy úgy hozta az élet, hogy nem alapítottak családot. 

A férfiakra viszont jó hatással van a házasság a kutatás szerint, mert "lenyugszanak tőle". Ezzel együtt sikeresebbek a munkahelyükön, ami magasabb kerestet jelent, és egészségesebbek is, mint az egyedülálló férfiak. Ezzel szemben Dolan tanulmánya szerint a nők egészségügyi helyzetére nincs kihatással, hogy házasok-e és van-e gyerekük, egészen addig, amíg középkorúak nem lesznek, mert ekkor a mentális problémák az általa vizsgált embereknél valamivel gyakrabban jelentkeznek azoknál a nőknél, akik házasságban élnek. 

A Guardian cikke alapján az egyik legismertebb boldogsággal foglalkozó szakértő a tanulmányát azzal zárja, hogy a társadalmi elvárások helyett az embereknek inkább saját magukra kell gondolni, hiszen nincs abban semmi rossz, ha valaki nem találta meg élete párját, sőt valószínűleg tovább él majd egyedül, de boldogan, mint egy olyan emberrel, aki mellett boldogtalan.