Talán sokan emlékeznek történelemóráról Julianus barátra, aki a 13. század elején elindult keletre, és utazása végén magyarul beszélő emberekre akadt. A Magna Hungáriának nevezett területen később végigsöpört a tatárjárás, és úgy tűnt, hogy a magyarul beszélő közösség is nyomtalanul eltűnt. Az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportot kutatói közreműködésével készült tanulmány szerint azonban úgy tűnik, hogy nem is annyira nyomtalan ez az eltűnés.
Németh Endre, Fehér Tibor és kutatótársaik arra a kérdésre keresték választ, hogy milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal (vagy más néven a hantikkal és a manysikkal).
Egy 2013-as publikációjukban kimutatták, hogy apai ágon (vagyis az Y kromoszóma örökítőanyagában) van közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépcsőfoka annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a bizonyos közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra vonatkozóan is következtetéseket lehet levonni, hogy mi történt az idők során azokkal az embercsoportokkal, akik ezeket a géneket hordozták.
A kutatáshoz sikerül megnyerni Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét, és a most célkeresztbe került genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek.
A közös munka során 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, és ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között. Az eredmények pontos interpretációjához további kutatásokra van szükség, de
úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidéken megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók
A népcsoport valószínűleg a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be később.
Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett az ugor eredetű elemek aránya a magyar génkészletben, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében, és ez az elem az elmúlt viharos ezer év folyamán – a népességek keveredésével – tovább csökkent. Ugyanakkor a nyelvrokonság és a genetikai rokonság közötti kapcsolat egyáltalán nem egyszerű, erről itt lehet bővebben olvasni, a kutatás résztvevőiről, és bővebben a munkáról az MTA oldalán lehet anyagokat találni.