Veszélyforrásként észlelik, ezért egy rájuk korábban nem jellemző hanggal reagálnak a sárgahasú szavannacerkófok a drónok közeledtére, írja az MTI egy német kutatás eredményei nyomán.

Az emberszabásúakat kutató Deutsches Primatenzentrum a Nature Ecology & Evolution című lapban számolt be kutatás eredményeiről: a sárgahasú szavannacerkófok új kiáltása különbözik a többitől, amelyeket más támadók közeledtére adnak ki, de hasonlít arra, amelyet egy rokon faj, a vervet majom egyedi adnak ki, amikor sast pillantanak meg.

Bár a két faj mintegy 3 millió éve egymástól elválva fejlődik, továbbra is vannak hasonlóságok a hangjaikban. Ebből arra következtetnek, hogy az emberszabásúak kommunikációjának és hangstruktúrájának alapjai már az evolúció korai időszakaiban megteremtődtek.

Az Afrika számos területén megtalálható cerkófmajomfélék különleges hangokat hallatnak és különböző stratégiákkal reagálnak a veszélyre. A vervet majmok a leopárdra figyelmeztető hang hallatán felmásznak egy fára, a sasra figyelmeztetőnél elbújnak, a kígyóra figyelmeztetőnél megmerevednek.

A sárgahasú szavannacerkófok leopárdot és kígyót látva szintén adnak ki figyelmeztető jelzést, a sasok azonban nem váltanak ki náluk ilyen reakciót – sem a valódi sas, sem a kísérletek során bevetett papírmasé sas. Ez valószínűleg azért van, mert a sasok nem jelentenek rájuk veszélyt,  kutatók legalábbis még nem figyeltek meg sárgahasú szavannacerkófot ért sastámadást.

Hogy még többet tudjanak meg a cerkófmajmok kommunikációjáról, a német kutatók mintegy 60 méterrel a majmok fölött reptettek drónt Szenegálban. A kísérlet során kiderült: az állatok hamar a veszélyes kategóriába sorolták a drónokat, rájuk korábban nem jellemző hangot adtak ki, majd elrejtőztek. 

"Az állatok gyorsan megtanulták, mit jelent a korábban ismeretlen zaj, és megjegyezték ezt az információt" – foglalta össze Julia Fischer, a Deutsches Primatenzentrum munkatársa. Ez a kutatók szerint az emberszabásúak auditív tanulásra való képességét mutatja.