Kedden reggel az Indexen szivárgott ki az a törvénymódosítás-csomag, mellyel a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) augusztustól teljesen átalakítaná a magyar tudomány legfontosabb intézményrendszerét, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóhálózatát. A hamarosan a parlament elé vinni kívánt javaslat elutasítja az összes kompromisszumot, ami az elmúlt hónapokban körvonalazódott az MTA és az ITM között. Miután az MTA nemet mondott a minisztériumnak, Palkovics a nyílt erőpolitikát választotta, és az akadémiai közgyűlés akaratát semmibe véve egy olyan tervet nyújtott be, mellyel önkényesen elvenné az Akadémiától a 15 kutatóközpontot és kutatóintézetet. Amellett, hogy az ITM elutasítja azokat az elemeket, amelyek idáig a kutatás autonómiájának valamiféle részleges garanciáját nyújtották volna, törvénnyel kötelezné az MTA-t arra, hogy mondjon le saját vagyonáról, és azt adja át ingyenes és teljes használatba.

A de facto államosítás terve a Fidesz és a tudomány háborújának minden jel szerint az utolsó felvonását jelenti. Az Akadémia, pontosabban az akadémiai kutatóhálózat, az érintett intézmények vezetői most hivatalosan reagáltak. „A javasolt törvénymódosítások nem felelnek meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között lezajlott tárgyalásokon elfogadott megállapodásoknak és a sokszor hivatkozott német főhivatású kutatóhálózati modelleknek” – fogalmaz az MTA honlapján közzétett állásfoglalás.

A tervezett törvénymódosítások nyilvánvalóan sértik az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, mert kártalanítás és szerződés nélkül határozatlan időre vagyonának ingyenes használatba adására kötelezi az MTA-t mint magánjogi jogalanyt.

Ehhez hozzátartozik, hogy Palkovics korábban azt állította, nem nyúlnak az MTA vagyonához, hiszen az a tulajdon- és jogbiztonság elvébe ütközne. Ehhez képest most a vagyon teljes és ingyenes használatba adásáról van szó. Amikor még úgy nézett ki, hogy az ITM és az MTA dűlőre juthat egymással, a megállapodástervezet része volt ez az ingyenes és önkéntes használatba adás is. Az akadémiai dolgozók körében már akkor élt az a félelem, hogy a végén Palkovicsék saját érdekük szerint fognak szemezgetni a pontok közül, és majd csak azokat adják be egy törvénymódosítással, amelyek az intézmények elvételét szolgálják, míg a kutatás függetlenségét és az akadémiai intézmények autonómiáját biztosító elemeket kiveszik onnan. Most ez látszik megvalósulni a korábban képzeltnél is radikálisabb formában.

Az akadémiai kutatóhálózat vezetőinek mostani állásfoglalása ezeket a pontokat sorolja, ahol a korábbi megállapodástervezet már konszenzusos pontjait semmibe veszi Palkovics László minisztériuma:

• A tervezet nem biztosítja a kutatóhálózat alapfinanszírozását, „alapfinanszírozás nélkül pedig a kutatóintézetek tudományos működése ellehetetlenül”. (Ez az egyik fő vitapont: Palkovics régóta mondja, hogy ne legyen garantált alapfinanszírozás, csak a hozzá benyújtott támogatási igényekre megítélt összegekből gazdálkodjanak az MTA intézetei. Később mégis beígérte, hogy ha megállapodnak, akkor marad az alapfinanszírozás, de most ebből is visszakozott.)
• Az intézményhálózatot irányító testület tagjait is a miniszterelnök nevezné ki, „a megoldás nem biztosítja a valódi paritást, amely a tudomány művelésének egyik elengedhetetlen szakmai biztosítéka”.
• Az irányító testületben nem biztosított a kutatóhálózat képviselőinek részvétele. (Részben éppen azon bukott meg a megállapodás, mert az MTA és a kutatók egyharmadnyi helyet akartak a kutatóhálózat delegáltjainak is, ezzel a kormánynak is csak ennyi súlya lett volna a testületben, Palkovics azonban ragaszkodott a feles súlyhoz.)
• A javasolt módosítások – a korábbi megállapodásokkal ellentétben – nem tartalmaznak garanciát a kutatóhálózat meghatározott idejű egyben tartására, és bármilyen átszervezés lehetőségét az irányító testület egyszerű – nem minősített – többségének kezébe adják. (A közös MTA–ITM-tervezet kétharmados döntést irányzott elő a kardinális kérdésekben, és az is benne volt, hogy egy évig nem nyúlnak a mostani intézményekhez. Ehelyett most elvileg másnap megszüntethetik a politikai vagy egyéb okból nem tetsző kutatóhelyeket.)

A kutatóintézeti vezetők azt is aggályosnak tartják, hogy az előterjesztés nem rendelkezik arról, hogy a kutatóhálózat tagintézményeinek vezetői a jelenleg hatályos nyílt pályáztatási eljárással és az Irányító Testület minősített többségi döntésével kerüljenek pozíciójukba. Szerintük a kutatóhálózat tudományos működésének autonómiáját az is kérdésessé teszi, ha a kutatóhálózat titkárságának gazdasági vezetőjét a felelős miniszter nevezi ki.

A módosítások lényegében teljes kormányzati – politikai – irányítást biztosítanak a kutatóhálózat felett, szöges ellentétben a mintának tekintett német gyakorlattal

– írják. „Ez a törekvés, valamint a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács felépítése és abban az illetékes miniszter megnövekedett szerepe potenciálisan veszélyezteti a kutatás és a tudomány Alaptörvényben is garantált szabadságát.”

Az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa ezek alapján felhívja a kormányt, hogy a Palkovics-féle javaslat helyett az előterjesztést a korábbi tárgyalásokon konszenzussal elfogadott és mindkét fél által aláírt határozati javaslatait követve dolgozza ki. Mint fogalmaznak: „Az jelenlegi formájában nem teremt fenntartható és működőképes intézményi keretet a minőségi tudományos kutatások számára.”