Index Vakbarát Hírportál

Tíz éve építi a sikeres limonádéüzletét. Most 14 éves

2019. május 31., péntek 23:45

Mikaila Ulmer egy sikeres amerikai limonádémárka, a Me & the Bees Lemonade 14 éves vezérigazgatója. Négy évesen vágott bele a limonádébizniszbe, mikor benevezett egy fiataloknak tartott vállalkozói versenyre, ahol dédnagymamája lenmagos limonádéját árulta. Célja nem csak az, hogy csillapítsa az emberek szomját, küldetésének tekinti a méhek megmentését is. Ulmer előadó volt az idei budapesti Brain Baron, a prezentációja után ültünk le vele és édesanyjával, D'Andra Ulmerrel egy kerekasztal-beszélgetésre.

Mondta bármikor valaki, hogy úgyse tudod megcsinálni, vagy hogy túl fiatal vagy?

Hát hogyne! Néha, mikor mesélem valakinek, hogy limonádécégem van, csak annyit mondanak, hogy "ó, hát nem cuki?". Pedig tényleg saját cégem van. És igen, nehéz néha, főleg gyerekként, nőként, színes bőrűként. Kisebbségiként nehéz saját céget indítani. Például egy csomóan próbálnak eltántorítani, hogy úgyse jutok be a Whole Foods boltjaiba, vagy hogy nem elég jó a termékem. A lényeg az, hogy ezt a rengeteg negativitást használd motivációként. Ahelyett, hogy azt mondod, tényleg nem juthatok be a Whole Foodsba, döntsd el, hogy igenis be fogsz jutni!

Hogyan egyezteted össze az üzleted, a tanulást, és azt, hogy gyerek is lennél néha?

Hát igen, ez nem túl könnyű. Kell hozzá például egy nagyon jó naptár. Sajnos áldozatokat kell hozni az élet minden terén, hogy felálljon valamiféle egyensúly. Néha nem tudok bemenni megírni egy dolgozatot, mert egy fontos meetingre kell mennem, máskor meg kihagyok meetingeket, mert egy nehezebb dolgozatra kell készülnöm. Ugyan az iskola az első, a cégem és a gyerekkorom is fontos nekem.

Egy jó naptár kell, és meg kell határozni a prioritásokat.

Milyen általában a reakció az előadásaidra? Gyerekekkel is szoktál beszélni, igaz?

Igen, beszéltem már tizenötezres tömeghez hatalmas előadótermekben, de beszéltem már néhány száz tanulós iskolákban is. Mindegy, hogy hol vagy kinek, nagyon szeretek előadni. Néha a méhekről és a megmentésükről beszélek, néha arról, hogyan építsünk vállalkozást. Adtam már elő otthon, a texasi Austinban, de Dél-Afrikában is, és most végre Budapesten is.

Gondolom, egy üzlet vezetőjeként örülsz, ha a média érdeklődik, de magánszemélyként hogy viszonyulsz hozzánk?

Nem szoktam gyakran interjút adni, és ahogy mondtad, vezérigazgatóként szuper, ha még több emberhez eljuttathatom az üzenetem, de ez magánemberként is igaz, mert így továbbadhatom az értékeket, amikben hiszek. Ha nem akarok interjút adni, akkor csak mondanom kell, hogy bocsánat, most nem szeretnék. Ha mégis adok, az azért van, mert akarok, mert tetszik például a rendezvény, amin részt veszek. A Brain Bar nagyon megtetszett, remélem, jövök majd még Budapestre.

Fontos neked a méhek védelme, de mit teszel azért, hogy a terméked a környezet többi részének se ártson?

Az egész a palacknál kezdődik. Üveget használunk az egyelőre általános műanyag helyett. Az üveg, amit használunk, újra felhasználható és újrahasznosítható, még díjat is nyertünk vele. Vegyszereket se adunk a limonádéhoz. Nemcsak a bevételünk egy részét adományozzuk a méheket segítő szervezeteknek, a termékünk is ökobarát.

Hogyan próbálsz fejlődni mint vezérigazgató?

Természetesen én se tudok mindent, úgyhogy a szüneteimet és ezt a nyarat mindenképpen tanulással akarom tölteni, hogy kicsit jobban átlássam, mégis hogyan mennek a dolgok. Egyetemi gyakorlógimnáziumba járok, úgyhogy rengeteg a házi esténként. A nyáron megpróbálok bekerülni többféle gyakornoki programba, hogy jobban átlássam, hogy kell vezetni egy céget. Nagyjából ezeket tervezem.

Korábban, mikor beszélgettünk, említetted, hogy néha kérsz más vállalkozóktól tanácsot. Mennyire szoktak segítőkészek lenni?

Mikor elkezdtem ezt az egészet olyan tíz évesen, nem gondoltam volna, hogy más kiállítók a vásárokon vagy expókon segíteni akarnának. Aztán rájöttem, hogy a vállalkozói közösség – még ha van is olyan, aki nemet mond – nagyon segítőkész. Főleg nőként fontos, hogy a többi női vállalkozót segítsük, úgyhogy egy csomó tippet kaptam, hogy oldjak meg bizonyos problémákat. A legtöbb italt gyártó cég, akit megkerestünk, szívesen javasoltak megoldásokat egy-egy konkrét problémára. Még ha nem is akarnak segíteni, akkor is a legokosabb dolog kérdezni. Legrosszabb esetben nemet mondanak. Kérj segítséget, mert simán lehet, hogy segíteni fognak.

Mit gondolsz, van hatásod az emberekre?

Igen, szerintem van. A Microsoft az egyik legnagyobb partnerünk, és szuper látni, hogy milyen lelkesen kutatják újabb és újabb módjait, hogy adatokat gyűjtsenek a méhekről, vagy hogy mikroszámítógépeket rakhassanak méhkasokba adatgyűjtés céljából. Emberek megosztják a posztjainkat közösségi médián, és képeket töltenek fel a limonádénkkal, amikhez odaírják, mennyire szeretik támogatni a méheket vagy a fiatal vállalkozókat. Néha kapok gyerekektől levelet, amiben elmesélik hogyan inspiráltam őket, hogy saját limonádés standot állítsanak fel. Nagyon sok amerikai államban illegális engedély nélkül a házad elé a járdára limonádés standot felállítani. Emiatt fogtunk össze a Lemonade Day nevű szervezettel, és a bíróság előtt adhattam elő, miért fontos, hogy a gyerekek vállalkozást tanulhassanak a standozásból. A limonádés standokat legalizáló törvényt már el is fogadták Texasban.

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?

A nonprofitunk létrehozása nagyon fontos volt nekem. Az így létrejött Healthy Hive (Egészséges Kas) Alapítvány támogatja a méhekkel kapcsolatos kutatást, a megőrzésüket és az emberek oktatását. Személyes sikernek tartom, mikor én konferálhattam fel Barack Obamát a 2016-os United States of Women konferencián ötezer ember előtt. Nagy élmény volt, főleg mert ő az egyik példaképem. Egy könyvet is írok, Bee Fearless címmel, amiben leírom a történetem, kihívásaim, és tanácsaim.

Mi szerinted a legnagyobb kihívás a fiataloknak? Üzennél nekik bármit?

Erős hangunk van, de nem sokan akarják meghallani. Lényegtelen, hogy a fegyverek elleni aktivizmusról van szó, vagy a környezetvédelemről, rengeteg problémát akarunk megoldani, de az idősebbek nem feltétlenül hallgatnak meg minket. Fontos, hogy fogjunk össze, és használjuk a közösségi médiát, hogy segítsük egymást. Egy másik kihívás, hogy nem mindig cselekszünk, nem mindig visszük végbe, amit elkezdünk.

Az üzenetem az, hogy bármekkora hangod van, bármiért lelkesedsz,bármi a terméked, csak cselekedj, csinálj valamit. Mindig próbálj ki új dolgokat, és mindig csináld azt, amiért lelkesedsz.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A könyv számomra elég nagy dolog. Remélhetőleg hamarosan az egész U.S.A.-ban jelen leszünk a boltokban, és szeretném, ha a limonádém minél hamarabb más országok városaiban is megjelenne. Ó, igen, hamarosan érkezik a méhviaszból készült ajakbalzsamunk, az nagyon szuper lesz.

Esetleg valami záró üzenet az ifjú vállalkozóknak?

Használjuk ki a technológiát. Beleszülettünk, meg kell tanulnunk rendesen használni. Vannak ingyenes alkalmazások, amikkel tervezhetsz logót vagy weboldalt. Tévénézés vagy videojátékok helyett dolgozz a termékeden, találd ki, hogy adod el.

(Borítókép: Mikaila Ulmer. Fotó: Pavel Bogolepov / Index)

Rovatok