A cégek hagyományosan korlátozott információval rendelkeztek a partnereik viselt dolgairól. Persze, szerezhettek róluk cégkivonatot, megnézhették üzleti mérlegeiket és informális csatornákon tudakozódhattak róluk eddig is. Mindez hellyel-közzel működött is addig, míg az üzleti kapcsolatok jelentős része helyben zajlott, ahol a közösség rendelkezett információval szinte minden szereplőről.
A globálissá vált gazdaságban, ahol egy multinacionális vállalat esetleg több ezer beszállítóval, szolgáltatóval áll kapcsolatban, ugyanakkor
nagyon könnyű eltitkolni, ha a beszerzési lánc túlsó végén, sok ezer kilométer távolságban működő cégnek bizony vaj van a fején.
Ez azért jelent egyre növekvő problémát az üzleti életben, mert a fogyasztók és általában a társdalom egyre kevésbé tolerálják, ha egy cég – akár csak áttételesen is, partnerei révén – nem törődik eléggé az etikával és a tisztességes üzleti magatartással. Pedig ha törődnek, és ehhez megvannak a megfelelő technikai feltételeik is, akkor nagy hatással lehetnek tőlük látszólag független folyamatokra is.
Az ellátási lánccal foglalkozó üzleti döntéshozók ma már olyan ráhatással lehetnek a világ általános jólétére, hogy azzal még sokszor ők maguk sincsenek tudatában. De ha esetleg tudatában is voltak ennek korábban is, nem feltétlenül voltak meg az eszközeik, amelyek segítségével eredményeket tudtak volna elérni ezen a téren
– mondta Bárány Zsolt, az SAP Ariba üzletágvezetője, akivel a cég barcelonai konferenciáján beszélgettünk.
Az intelligens ellátásilánc-szervező informatikai megoldások segítenek meghatározni azt, hogy az adott cég mire és hol költi el a pénzét, milyen beszállítókkal dolgozik. Ezzel párhuzamosan ugyanezek a rendszerek a korábbinál sokkal részletesebb és informatívabb profilt képesek alkotni az adott beszállítókról.
Miközben mára köztudottá váltak az állami nyilvántartó rendszerek összekapcsolásának messzemenő hatásai (amelyek lehetnek pozitívak, amikor egyszerűbbé teszik az ügyintézést, és nem feltétlenül pozitívak is, ha valaki ártó szándékkal fér hozzá egyszerre az összes adatbázishoz). Arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy hasonló összekapcsolódási folyamat az üzleti rendszerek terén is lejátszódott. És ennek több előnye lehet, mint hátulütője. Bárány Zsolt elmondta, hogy ma már könnyen hozzá lehet jutni olyan információkhoz is a reménybeli beszállítókról, üzleti partnerektől (azok esetleges környezetszennyező, emberijogsértő gyakorlatáról), amelyek
első látásra egyáltalán nem függenek össze a beszerzéssel.
Ezek alapján előfordulhat, hogy a beszerző mérlegelni fogja, hogy mekkora kockázat rejlik abban, hogy például az adott távol-keleti beszállítót azzal vádolják, hogy gyerekeket dolgoztat, esetleg a harmadik világban erősen környezetkárosító technológiát használ – még akkor is, ha ő a legolcsóbb. Szép elvek ezek – vetjük közbe –, de mi történik valójában a mindennapokban, amikor egy beszerzőnek arról kell döntenie, hogy két ugyanolyan minőségű termék közül az etikusan termelt, 1 dollárba kerülőt, vagy az etikátlanul gyártott 99 centért ajánlottat fogja megvenni?
„Lehet, hogy rövid távon az etikus választás kevésbé költséghatékony, vagyis üzletileg nem logikus, de hosszabb távon megtérül. Persze, a cégek a pénzükkel szavaznak, de végső soron ők is terméket vagy szolgáltatást állítanak elő, amit valakinek meg kell vennie. Ma már a társadalom jelentős része figyel arra napi fogyasztási döntéseinél, hogy a megvásárolt termék mennyire számít etikusnak, illetve környezetbarátnak. Ezek a tudatos fogyasztók előbb-utóbb rá fognak szorítani minden vállalatot arra, hogy ők is figyelembe vegyék ezeket a szempontokat ellátási láncuk kialakítása során.”
De még ha meglenne az elhivatottság, hogy a cég etikusan működtesse a beszerzési láncát, akkor sem lenne erre lehetősége, ha az integrált rendszerek nem lennének erre felkészülve. Az SAP számos nonprofit szervezettel (például a gyerekmunka ellen küzdő Save the Childrennel) dolgozik együtt, akik külső, de a rendszerbe integrált szolgáltatóként információt nyújtanak az ellátási lánc egy pontján felmerülő kockázatokról.
Ugyanakkor – mutat rá Bárány Zsolt –, az efféle, a legkülönbözőbb információforrásokat hasznosító profilalkotást nemcsak negatív értelemben, az etikátlan cégek kiszűrésére lehet használni, hanem az előnyben részesíteni kívánt vállalatok pozitív diszkriminációjára is. Ha a szállítók úgy döntenek, hogy plusz információkat is megadnak magukról, akkor a beszerzők könnyebben rátalálhatnak például a nők által vezetett, etnikai vagy egyéb szempontú kisebbségeket alkalmazó vállalatokra is.
Ma már akár az is szempont lehet egy cégnek, hogy a partnerei között ne csak fehér férfiak által irányított vállalatok legyenek, és ezt a sokszínűséget a saját társadalmi elhivatottságának bizonyítására használhatja,
ezzel új fogyasztói kört szólíthat meg.
A beszerzést segítő integrált vállalati rendszerek ugyanígy a munkaerőbérlést is hatékonyabbá tehetik. Talán furcsán hat első hallásra, hogy a munkaerő a beszerzés hatáskörébe tartozik, de ha nem a cég alkalmazottjairól van szó, akkor a cégnek a munka is csak egy kívülről vásárolt szolgáltatás. Ma már a cégek bérköltségeinek akár 44 százalékát jelenthetik a bérelt munkaerőre fordított kiadások.
A statisztikák szerint a vállalatoknak igen nagy veszteségeket okoz az, hogy a bérelt munkaerő mozgását eddig nehézkes volt követni. A nyilvántartásuk, a rájuk bízott eszközök és üzleti adatok biztonságos kezelése sem volt minden esetben egyszerű. A vállalati rendszerek azonban ugyanolyan átfogóan képesek nyomon követni a munkaerő-kölcsönzők tevékenységét (illetve a tőlük bérelt munkavállalók tevékenységét, utóéletét), mintha csak beszerzett alapanyagok lennének.