Történelmi kalandjáték-partikat tartottak a százhalombattai Matrica Múzeumban, illetve a hozzá kapcsolódó régészeti parkban egy május végi hétvégén. Most nem a Százhalombatta nevét adó száz (pontosabban 123) vaskori sírhalom volt a lényeg, hanem a még régebbi, bronzkori leletek, amelyek alapján egy mára letűnt, vatyáknak elnevezett nép kultúráját igyekeznek a kutatók rekonstruálni. A projekt egy négy ország Duna-menti őskori régészeti lelőhelyeit összefogó, és digitális, illetve összművészeti eszközökkel bemutató kezdeményezés, a Journey to the Beginnings (Utazás a kezdetekhez) része.
Túl jók a reflexeim - mondja egyik játszótársunk, amikor röptében elkapja az állítólag több ezer éves cserépedényt, amelyet a nekünk előadást tartó régész akart a kezébe adni, de véletlenül elejtette. Ezzel egy kicsit megakasztja az előadást, de semmi gond, a brit régész, Sarah “Pottercraft” (Fazekasság) újra megpróbálja odaadni az edény valaki másnak, akit kevésbé ügyesnek néz, és az edény végül sikeresen ripityára törik a gondosan odahelyezett betonkockákon.
Így indul A vatyák üzenete című régészeti interaktív színházi előadás, amelyben a régészeti park látogatói ötös csoportokban VR-szemüveggel megjelenített időutazáson, majd bronzkori élethelyzetekben találhatták magukat pénteken és szombaton. A jelenetekben színészek játsszák el a három-négyezer éve Százhalombatta környékén élt emberek mindennapjait.
A történet későbbi fordulópontjait a szervezők kérésére nem áruljuk el, mert terveik szerint őszre elkészül a projekt állandó változata, amelyben már nem élő színészek, hanem a történet minden pontján a virtuális valóság fogja a látogatókat kalauzolni a bronzkorban.
Minthogy ez még az írásosság előtti kultúra volt, a nép nevét, nyelvét, és történetük legtöbb részletét nem ismerjük. Ugyanakkor a kísérletes régészeti kutatások segítségével tárgyi kultúrájuk, életmódjuk, lakhelyük, ruházatuk, sőt táplálékuk sok elemét rekonstruálhatjuk.
Huszonöt éve nyílt meg a százhalombattai régészeti park. Noha Százhalombattán európai jelentőségű őskori régészeti emlékek találhatók, éppen az őskort a legnehezebb kézzel foghatóvá, tapinthatóvá, megérthetővé tenni a látogatók számára. A park nyitásakor ugyanakkor reneszánszát élte a kísérleti régészet, és sorra nyíltak a tudományág felfedezésein alapuló régészeti parkok. Mi ugyanezt próbáltuk itt megvalósítani
- mondja Vicze Magdolna, a Matrica Múzeum és régészeti Park igazgatója. A Matrica Múzeum egyébként - mint kérdésünkre fura nézések közepette elmondták - nem a Lutra-albumból kimaradt, öntapadós képeket állítja ki, hanem egy közeli római kori településről (ejtsd: mátrika) kapta a nevét.
A kísérleti régészetben a kutatók a leletanyag alapján igyekeznek rekonstruálni az egykor élt emberek életének minél több elemét. Az eszközök rekonstrukciója azonnal rengeteget elárul a segítségükkel készített egyéb tárgyak lehetséges tulajdonságairól - mutatja Vicze Magdolna a vályogház gerendáit, amelyben épp beszélgetünk. A régészeti parkban látogatható legtöbb épületet ugyanis a korabeli eszközök segítségével építették.
„Megdöbbentő felfedezésekre jutottunk arról, hogy egy-egy eszközt mennyi mindenre használhattak egykoron.
A bronzbaltáknak, a sarlóknak és más szerszámoknak is sokféle funkciójuk lehetett egyszerre. A modern korban mi hozzászoktunk ahhoz, hogy célszerszámokat gyártunk, amelyek egy feladatra jók. A bronzkori (három-négyezer éve élt) embereknek viszont azt a néhány eszközt kellett mindenre használniuk, így okosan kellett ezeket kialakítani” - folytatja az igazgató.
De nemcsak az eszközrekonstrukciókkal lehet a régészetben kísérletezni. Százhalombattán nagy hagyományai vannak a textilkísérleteknek is. A helyi őshonos növényekből igyekeznek a korban használt textilfestő színanyagokat előállítani. A park megnyitása után az archeobotanikai kutatások alapján ismerhető bronzkori növényekkel ültették tele a parkot, majd minden évszakban begyűjtötték különböző részeiket (hajtásokat, virágot, magvakat, termést, háncsot), és
megpróbáltak ezekből festékanyagokat előállítani.
„Soha nem gondoltuk volna, hogy micsoda színviláguk lehetett a korabeli ruháknak. A park megnyitása után kiállított emberrekonstrukciók ruháin még csak a semleges homokszíneket mertük használni, de azóta felfedeztük, hogy ennél sokkal színesebb lehetett az öltözködésük.”
Persze mindebben azért jelentős spekuláció is van, minthogy Vicze Magdolna elmondása szerint olyan textilszálakat eddig nem találtak az ásatások során, amelyeken valóban felfedezték volna a növényekből előállítható festékanyagok nyomait. A textil egyébként is nagyon rosszul marad meg, a színanyagai pedig szinte mindig az enyészeté lesznek az évezredek során. Mindenesetre a talált eszközök és a korra jellemző vegetáció alapján elképzelhető, hogy a növényeket ilyen célokra is használták.
A parkban emellett ősi termesztett gabona fajtákkal, például tönkével és tönkölybúzával is végeznek kísérleteket. Ezek a búzák Anatólia felől terjedtek el Európában, és Kárpát-medence beleesett a terjedés útvonalába. Ezért a százhalombattai parkban kísérleti parcellákon termesztenek ősi növényeket, és ugyanezeket a kísérleteket egy brit parkban is elvégzik. Az első vetőmagokat még Anatóliából kapták, az újabb vetéseket azonban más a Százhalombattán aratott termésből oldják meg. Figyelik a termésátlagot és a környezeti tényezőket. Az a fő kérdés, hogy mekkora termőterület volt szükséges ahhoz annak idején, hogy eltartsa a helyben élő közösség tagjait.
Nem sokat tudunk az itt élt közösségről. Azt azonban felfedeztük, hogy hamvasztva temetkeztek, tudjuk, hogy milyen házakban laktak. Sok eszközüket is ismerjük, főként azokat, amelyek elszenesedtek, és így jobban megmaradtak. Sok tápláléknövényüket is ismerjük, ebből kiderült, hogy alapvetően gabonát termesztettek. Úgy kell elképzelni őket, mint egy gazdálkodáson és állattartáson alapuló paraszti társadalmat. Szarmasmarha- és juhcsontokat is találtunk. Egyrészt önfenntartók voltak, másrészt viszont távolsági kereskedelmet is folytattak.
- mondja Vicze Magdolna.
Az esemény mégis főként a színészek játéka és a virtuális valóság használata miatt kelthette fel a látogatók figyelmét. A projekt mögött álló Pro Progressione nonprofit kft. ügyvezetője, Petrányi Barna elmondta, hogy a kalandjátékban szereplő színészek, illetve a művészeti vezető, Czakó Máté már legalább fél éve készülnek a produkcióra, többen részt vettek igazi ásatásokon is, és megismerték a bronzkor kultúráját, illetve azt, amit tudunk az akkori emberek életéről.
„A Duna mentén számos jelentős civilizáció létezett az őskorban, és ezek közül fogunk össze négyet. Százhalombatta mellett szerepel a Journey to the Beginnings projektben a horvátországi Vučedol, amely a horvát identitás szempontjából is alapvető fontossággal bíró régészeti helyszín. Ezen kívül a szerbiai Lepenski Vir, amelyet a Vaskapu építése közben felfedezett lelőhely, illetve a romániai Vaskapu Múzeum.”
Idővel e helyszíneket őskori kulturális úttá szeretnénk összevonni.
- mondja Petrányi Barna. A százhalombattai színházi kalandjátékot Zágoni Balázs scifi-író írta Czakó Máté művészeti vezető ötlete alapján, és hasonló történetek születnek majd a külföldi helyszínekkel kapcsolatban is.
Az volt a célunk, hogy úgy hozzuk be a digitális technológiát a múzeumba, hogy ettől a látogatóknak még személyesen is jelen kelljen lenniük a helyszínen. Nem akartuk ugyanis ezzel mi magunk elvinni az embereket a múzeumból. Persze megcsinálhattuk volna úgy az egészet, hogy otthonról végigjátszható legyen a játék, de ez a százhalombattai régészeti park megérdemli, hogy az emberek fizikailag is eljöjjenek ide, megtapasztalni az őskori környezetet, a növényzetet, az eszközöket.