A Kína és Tádzsikisztán határán lévő Jirzankal temető feltárása során találtak rá egy sírra, amelyben fából készült égetőedényt leltek. Az edényben lévő törmelékből a marihuána fő pszichoaktív hatóanyagát, a tetrahidrokannabinol (THC) nyomait sikerült kimutatni. A felfedezők, a Kínai Tudományos Akadémia pekingi egyetemének régészei szerint
ez a marihuána drogként való fogyasztásának első egyértelmű bizonyítéka,
minthogy a sírt az i. e. 500 körül építhették. Az égetőedényben köveket találtak. Ez nem volt meglepő, hiszen az már eddig is tudott volt, hogy a világnak ezen a táján régen nem cigarettaként vagy pipázva fogyasztották a marihuánát, hanem felhevített kövekre helyezték az anyagot, és a felszabaduló füstöt lélegezték be. A füvezés valószínűleg a zoroasztrikus vallási szertartások része volt.
Az eljárás hatékonyságának növelése (és a füst elszökésének megakadályozása) érdekében a rítust valószínűleg zárt sátrakban végezték. Noha az edény lelőhelyén sátormaradványokat nem találtak, máshol már feltártak ilyeneket, illetve i. e. 440 körül Hérodotosz görög történész is ír róluk:
A szkíták... rádobják ezeket vörösen izzó kövekre, amitől azonnal füstölögni kezdenek, és olyan gőzöket bocsátanak ki magukból, amelyhez egyetlen görög gőzfürdő sem érhet föl. A szkíták ettől olyan nagy örömre gerjednek, hogy boldogan kiabálnak.
A lelet kémiai elemzése a THC mellett a kannabisz másik fő hatóanyagának, a kannabidiolnak (CBD) a nyomait is feltárta. Az analízis során az is kiderült, hogy a THC bomlástermékéből jelentősen több volt, mint a nem pszichoaktív CBD-ből. Ez azért fontos, mert a vadon növő kenderben ezen anyagok koncentrációja közel azonos és viszonylag alacsony. Vagyis itt nemesített kendert használtak, amelyben mesterségesen megnövelték a THC-tartalmat.
Márpedig mi másért jelent volna meg ez a nemesítési cél, minthogy drogként hasznosítsák a növényt?
- teszik fel a kérdést a kínai régészek. Azt nem tudták pontosan megállapítani, hogy az akkoriban elfüstölt kender mennyi THC-t tartalmazhatott, de biztosan sokkal kevesebbet, mint a mai marihuána. A kendert kétszer háziasították. Először Kelet-Ázsiában kezdték termeszteni 3500 évvel ezelőtt, de akkor még nem kábítószerként, hanem rostanyagként hasznosították, illetve magjaiból olajat sajtoltak.
A magas THC-tartalmú változat csak jóval ez után terjedt el. Bár korábban egyes kutatók azt állították, hogy még ennél is korábbi marihuánafogyasztás nyomaira bukkantak, ezek az állítások nem bizonyultak megalapozottnak.
Forrás: New Scientist