A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) űrkutatói a Hubble űrteleszkóp felvételeit elemezve jutottak arra a következtetésre, miszerint a Jupiter Europa holdjának felszíne nagy mennyiségű nátrium-kloridot, vagyis konyhasót tartalmaz. Ez pedig jó hír az Europán feltételezett élet szempontjából, hiszen elképzelhetővé teszi, hogy az Europa óceánjai a földi tengerekhez hasonlóan
támogató környezetet jelentenek az élőlények számára.
Azt már régóta tudják a tudósok, hogy az Europa felszínén sok só található, de eddig azt feltételezték, hogy ezek nem nátrium-kloridból, hanem az élet szempontjából jóval kellemetlenebb szulfátokból állnak. Úgy gondolták, hogy a szulfátsók a kénsav reakciói folytán jöttek létre.
Samantha Trumbo és munkatársai a Caltech-en most felfedezték, hogy a nátrium-klorid a kozmikus sugárzás festhette sárgára az Europa felszínének bizonyos pontjait. A legnagyobb mennyiségű konyhasót az Europa úgynevezett Tara régiójában találták, amelyről azt feltételezik, hogy morfológiáját a felszín alatti óceánokból feláramló víz alakította ki. Ez szerintük egyben azt is jelenti, hogy a só az óceánból származik.
Valójában eddig sem voltak közvetlen adataink arról, hogy [az Europa] óceánjainak sótartalma elsősorban szulfátokat jelent. Ha bebizonyosodik, hogy helyette nátrium-kloridot tartalmaz, az egyben azt is jelenti, hogy igen hasonlít a földi óceánokhoz. Ha megkóstolnánk, talán ismerősen sós lenne az íze
- nyilatkozta Trumbo a New Scientistnek. Ennek ellenére figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ne próbálják megkóstolni az Europa óceánjának vizét.
A nátrium-klorid jelenléte igencsak jó hír, hiszen az univerzum egyetlen óceánja, amely bizonyítottan képes fenntartani az életet (a földi) nátrium-kloridot tartalmaz, illetve a Szaturnusz egyik holdja, a földön kívüli élet szempontjából ugyancsak ígéretesnek tűnő
Enceladus felszín alatti óceánja is tartalmaz konyhasót, sok szerves vegyület mellett.