Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta a tagállamok által az év elején benyújtott nemzeti energia- és klímatervek értékelését. Magyarország tervezetéről korábban már zöld szervezetek is meglehetősen elmarasztaló kritikát fogalmaztak meg. Véleményük szerint süt róla, hogy csak annyit hajlandók lépni a fenntarthatóbb, környezetbarátabb energiaipar felé, amennyit nagyon muszáj. Most kiderült, hogy az Európai Bizottság is egyetértett a kritikák jó részével.
A magyar kormány idén januárban nyújtotta be az Európai Bizottságnak a nemzeti energia- és klímaterv tervezetét, amelyet májusban tettek közzé. A dokumentum benyújtása uniós kötelezettség miatt volt szükséges, ugyanis a Bizottság már több mint két éve meghirdette az úgynevezett téli energiacsomagot, amelyben számos éghajlatvédelmi javaslat mellett nemzeti klímatervek megalkotását kérte a tagállamoktól. A dokumentumnak azokat a lépéseket kell (vagy legalábbis kellene) tartalmazni, amelyet az ország tervez az elkövetkező évtizedekben, annak érdekében, hogy a bolygó lakható maradjon.
A Bizottság minimum követelményeket is megfogalmazott, amelyek alá nem mehettek a tagállamok. Ezek szerint az országoknak az 1990-es értékhez képest 2030-ig legalább 40 százalékos üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentést kellett vállalniuk, emellett a megújuló energiaforrások arányát legalább 20 százalékra kellene feltornászniuk, és a 2030-as energiafelhasználásnak nem szabad meghaladnia a 2005-ös értéket. Az ezen feltételek ismeretében elkészített tervezet vállalásait aszerint kell bátornak, elhivatottnak, vagy éppen megúszósnak tekinteni, hogy mennyiben haladják meg
a minimum követelményeket, amelyek egy jóindulatú kettes alának tekinthetők.
A magyar energia- és klímatervet nem éppen a féktelen forradalmi hevület jellemzi. A dokumentum szerint 2030-ig a szén-dioxid (és egyéb üvegházgázok) 52 százalékos csökkentését vállaljuk, de 85 százalékra törekszünk. Bár abban az írók sem hisznek a megfogalmazás alapján, hogy ennek bármennyi valós esélye lenne. A megújulók esetében pedig vállaljuk azt a 20 százalékot, ami a kötelező minimum egyébként is.
2016-ban egyébként a megújuló energiaforrások részaránya a fűtési energia előállításában 20,76 százalék, a villamosenergia-termelésben 7,2, míg a közlekedésben 7,44 százalék volt. Az első érték egész combosnak tűnik, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fűtési célú megújuló energiaforrás szinte teljes egészében a fatüzelést jelenti, ami azért nem nevezhető a jövő világmegváltó megoldásának - még ha szigorú értelemben képes is megújulni. A távfűtés energiafelhasználását a hatékonysági intézkedések helyett
ironikus módon valószínűleg maga a felmelegedés fogja mérsékelni: az előrejelzések szerint 2030-ig 20 százalékkal csökkenhet a fűtésre fordítandó energia.
A dokumentum fő érvelése szerint azonban nem vagyunk olyan helyzetben, hogy túlzott változtatásokat legyünk képesek (vagy inkább akarjunk) végrehajtani az energiatermelési rendszerünkben. Leírják, hogy Magyarország földrajzi adottságai, valamint a hagyományos energiahordozók versenyképesen és klímabarát módon hasznosítható készleteinek hiánya miatt az ellátásbiztonság hosszú távú fenntartása elsőbbséget élvez.
Ezért a villamosenergia-ellátást egy biztonságosan rendelkezésre álló és a lehető legalacsonyabb árú energiahordozókra alapozott villamosenergia-mixre kell építeni. Az ellátásbiztonság szavatolásában és a villamosenergia-szektor dekarbonizációjában
kulcsszerepet tölt be az atomenergia,
a megújuló energia fokozódó térnyerése, valamint az európai villamosenergia-rendszerhez való kapcsolódás.
A tervezetről meglehetősen lesújtó véleményt alkotott számos magyar környezetvédő szervezet. Értékelésük szerint a vállalások csak kis részben felelnek meg az elvárásoknak. Formailag is hiányos a tervezet, hiszen a 110 érinteni rendelt pontból mindössze 40-50-nel foglalkozik, a többit hanyagolja, vagy későbbi kifejtését ígéri. De azoknál a pontoknál is sok a hiány, amelyekkel a kormány foglalkozott, nem szerepeltetik az ellenőrizhető adatokat, nem egyértelműek belőlük a konkrét intézkedések. Mint írják, a vállalások
a megújuló energia és az energiahatékonysági dimenzióban elmarad[nak] mind az uniós célokhoz való méltányos és arányos hozzájárulástól, mind pedig attól az elvárható ambíciótól, amit a klímaválság kezelése és az energiaátmenet megkövetelne Magyarországtól is.
Egyértelműen cáfolják a tervezet azon kijelentését, miszerint “Magyarországon a fosszilis üzemanyag-fogyasztás nem részesül támogatásban.” Valójában dehogynem, vagyonokat költünk erre a célra közvetlenül és közvetetten is. Több ezermilliárd forintot fordítanak a fosszilis energiahordozók használatának segítésére az élet és a gazdaság legkülönfélébb területein.
Az Európai Bizottság imént kiadott értékelésében alapvetően ugyancsak a hiányosságokat sorolja - természetesen elég diplomatikus formában. Talán ez a legfontosabb tételmondat az értékelésből:
A célok és az intézkedések nincsenek teljesen kidolgozva, így a tervezetet még ki kell egészíteni Magyarország nemzeti energiastratégiájának elemeivel, amelyeket az év későbbi részében publikálnak majd.
Ez a kritika újra és újra előkerül az értékelésben. Alig találni benne olyan aspektust, amelyet a Bizottság szakértői szerint ne kellene később kiegészíteni, rendesen kidolgozni, befejezni, tisztázni.
Vagyis a magyar kormány egy félkész tervezetet nyújtott be az Európai Bizottságnak.
De nézzük a részleteket! Az értékelők szerint ha valóban megvalósulnak a közlekedést, illetve az építőipart érintő intézkedések, akkor a üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentésében vállalt célok akár még túlteljesíthetők is lesznek. Ugyanakkor itt is kiemelik, hogy a tervezet számos lényeges szemponttal nem foglalkozik, például nem jelöli meg az alkalmazkodási célokat, noha Magyarországnak van nemzeti alkalmazkodási stratégiája.
A megújulók részarányában vállalt 20 százalékos értéket egyértelműen keveslik, mint írják, "ez nem tükrözi teljes mértékben Magyarország lehetőségeit", és a korábbi szabályozásból következő 23 százalékos értéktől is elmarad. És megint csak itt a dokumentum összecsapottságát hangsúlyozó mondat: “A végső terv sokat profitálna abból, ha jobban ki lennének dolgozva a szakpolitikai intézkedések, amelyek lehetővé tehetik a hozzájárulás megvalósítását, illetve más releváns szektorokat érintő lépések”.
Az EU kollektív energiahatékonysági céljainak eléréséhez tett magyar vállalások értékelésében már ennyire sem finomkodnak:
"Az előirányzott hozzájárulás amBiciózussága nagyon alacsony,
és nem használja ki mindazokat a lehetőségeket, amelyek a növekedésben, illetve a munkahelyteremtésben rejlenek. A szakpolitikát és az intézkedéseket a végső tervben jobban is tisztázhatnák.”
Az értékelés elismeri Magyarország elkötelezettségét az energiaszektor innovatív átalakítása terén, illetve azt a célt, hogy növeljük a magyar energetikai kutatási és fejlesztési beruházásokat. a szénalapú energiahordozók használatának csökkentésében, és az energiahatékonyság növelésében megfogalmazott célok költségét 14700 milliárd forintra becsüli a tervezet. Csakhogy a Bizottság szerint megint csak hiányzik a tervből az ehhez szükséges források megjelölése,
így a potenciális befektetők sem láthatják át tökéletesen az intézkedések pénzügyi hátterét.
(Borítókép: Az újonnan átadott paksi naperőmű napelemtáblái 2019. március 5-én. Az ország legnagyobb, 9 milliárdos költséggel készült naperőműve. Fotó: Sóki Tamás / MTI)