Az állatokéhoz hasonló keringési rendszerrel szereltek fel egy robothalat az amerikai Cornell és Pennsylvania Egyetem mérnökei, hogy ezzel hajtsák meg a vezérlésért felelős elektronikát, miközben a folyadékkal mozgatják meg a hidraulikus szerkezetet.
A kutatómunkát vándormadarak inspirálták, amelyek a nagy út előtt felszednek pár kilót, és a zsírban tárolt energiát használják fel repülés közben. Bármennyire jó akkumulátor a madárzsír, a robotikában ez kevésé bizonyult praktikusnak, és a mérnökök a fölöttébb energiaigényes repülő szerkezetektől is ódzkodtak.
Annyit módosítottak a terveken, hogy a zsír helyett művérben tárolták el az energiát, és madár helyett halat építettek.
A mai robotok többségében az energiaforrás - általában egy lítiumion aksi - elkülönül a többi alkatrésztől, vezetékek szállítják az áramot a motorokhoz. A robothalban viszont minden össze van kapcsolva, hiszen az akkumulátorként működő, ionokkal teli folyadékban van az energia, amely csöveken át körbejárja az egész szerkezetet, ez működteti a robothal elektronikáját. Azt a két szivattyút is, amelyek a hidraulikus erőátvitellel a mesterséges farokúszót és a mellúszókat mozgatják.
A töltött folyadék az úszóknál találkozik a hagyományos akkumulátorokban is meglévő anóddal és katóddal. Ahogy áthalad mellettük a folyadék, az elektronok áramlani kezdenek, meghajtják az elektronikát a szivattyúkban, és ennek hála tovább áramlik a folyadék. Idővel a folyadékból elfogynak az ionok, pontosan úgy, ahogyan más akkumulátorok is lemerülnek.
Megáll a robothal keringése
Persze a folyadékot újra lehet tölteni, és szóval nem hal meg a robothal.
Egyelőre lassan mozog a robot, percenként másfél testhossznyit tud előre haladni. A kutatók viszont már dolgoznak a mesterséges lény evolúcióján: megnövelnék az anód és a katód felületét, hogy több áramot tudjanak felvenni a szivattyúk. A másik nagy kihívás az energiasűrűség növelése lesz. Egy hasonló térfogatú lítiumion aksi 30-150-szer több energiát tud elraktározni.
Még nem tudni, hogy milyen felhasználási területet találnak a folyadékkal meghajtott elektronikának. Nagyon reméljük, hogy a földre ejtett mobilok sohasem fognak a szemünk láttára elvérezni.
(Wired)