Egy dániai múzeumban őrzött szokatlan alakú cetkoponyán végzett DNS-elemzésnek köszönhetően először találtak bizonyítékot  a kutatók a narvál és a beluga kereszteződésére – írja az MTI a New Scientist nyomán.

A különös tengeri emlőst még az 1980-as években ejtették el Grönland nyugati részén. Az állat koponyája 1990-ben került a kutatókhoz, akik rögtön előálltak az elmélettel, amely szerint a különös teremtmény a tengerek egyszarvújaként ismert narvál, valamint a tengerek kanárijaként emlegetett beluga hibridje lehet.

A narválok és a belugák is a narválfélék vagy fehérdelfinfélék (Monodontidae) családjába tartozó fajok. Különböző állatfajok egyedei azonban ritkán párosodnak egymással. Dán és kanadai kutatók génszekvenálással (a DNS építőköveit alkotó nukleotidbázisok sorrendjének meghatározásával) most megerősítették, hogy az állat 54 százalékban beluga és 46 százalékban narvál. Az eredmények szerint egy első generációs hím hibridről van szó. 

A Dániai Természettudományi Múzeum munkatársa, Eline Lorenzen szerint a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy alig maradt kivonható DNS a koponyában. "Ma már azonban léteznek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy rendkívül kis mennyiségű adattal dolgozzunk" – tette hozzá.

A hibrid nem rendelkezett a narválok sajátos agyarával és fogainak elrendezése is eltért a szüleiétől. Az állatot elejtő halász elmondása szerint az állat szürke színű volt, uszonya a belugákéhoz, farokúszója a narválokéhoz hasonlított. A koponyában azonosított szén- és nitrogénkoncentráció azt jelzi, hogy a hibrid mással táplálkozott, mint a szülei, és a tengerfenék közelében keresett élelmet.

Lorenzen szerint gyakorlatilag semmit nem tudni a narválok és a belugák párzási szokásairól, mivel még egyik faj esetében sem figyelték meg a folyamatot. A hibrid akár egyszeri eset is lehetett, ugyanakkor annak a valószínűsége, hogy egy halász pont megtalálja ezt az egyetlen példányt és annak koponyája egy múzeumhoz kerül, olyan kicsi, hogy talán mégiscsak több hibrid élhet odakint – tette hozzá.