Szívverésünket figyelné meg az amerikai hadügy, de a katonáknak nem lettek orvosi ambícióik, és a leolvasott információt nem a kardiológusunknak küldik el: csupán a személyazonosságunkat vizsgálják.
Kifejlesztettek egy Jetson nevű lézeres megoldást, amivel 200 méteres távolságból le tudják olvasni a pulzusunkat. Ennek ugyanolyan egyedi mintázata van, mint mondjuk az arcunknak vagy az ujjlenyomatunknak, ezért tökéletesen alkalmas arra, hogy minden egyes mérési eredményhez egy-egy nevet kapcsoljanak. A többi biometrikus azonosítóhoz képest a fő különbség az, hogy a szívverésünket képtelenség megváltoztatni.
A lézer simán átlát egy pólón, hogy megnézze a bőrünk pulzálását, de egy télikabát már kellő védelmet nyújt a nyomkövetővel szemben. Mozgó célpont ellen sem tudják bevetni, legalább fél percen át egy helyben kell maradni ahhoz, hogy elegendő adatot gyűjtsenek be rólunk, így a módszer csak az ülő és egy helyben álló embereken alkalmazható jól. És akkor még szóba sem került, hogy a Pentagon mégis honnan ismerné a pulzusunkat, még mielőtt elkezdene méricskélni.
Ha viszont minden stimmel, a lézeres módszer 95 százalék pontosságú
Megvan az esély rá, hogy ez a technológia a későbbiekben fölöslegessé teszi az arcfelismerést és a többi biometrikus módszert, és talán még az orvosokhoz is eljut, hogy kényelmesebben tudják ellenőrizni a páciensek szívverését.