A hónap elején kezdetét vette a környezetvédők száraz novembere, a műanyagmentes július. A kezdeményezés 2011-ben indult Ausztráliából, és mára globális akcióvá nőtte ki magát: tavaly már 120 millió ember vett benne részt 170 országból. A célja, hogy a csatlakozók minél kevesebb eldobható műanyagot használjanak, ideális esetben teljesen kerüljék el az összes ilyen terméket.
A kihívás lényege elsősorban figyelemfelhívás és az attitűdváltás elősegítése: minél többekben tudatosuljon, hogy a műanyagszennyezés komoly probléma, illetve minél többeknek váljon a mindennapjaik részévé, hogy igenis meg lehet próbálni változtatni azokon a szokásainkon, amelyek ehhez a problémához vezettek.
A műanyagmentes júliusnak ezért nem is az a fő célkitűzése, hogy mindenki minél kegyetlenebbül és szigorúbban sanyargassa saját magát; nem csak azok vehetnek részt benne, akik egyik napról a másikra totálisan kiirtják az életükből a legutolsó műanyagrészecskét is. Direkt nincsenek is merev szabályok: ha már egyféle eldobható műanyag termék használatáról sikerül leszokni az egy hónap alatt, az siker.
Idén az Index is beszáll a buliba.
A szerkesztőségből 12-en vágunk bele a műanyagmentes júliusba, ki-ki a maga vérmérséklete és lehetőségei szerinti vállalásokkal. Aztán meglátjuk, ki mire jut, hányan maradunk talpon.
Tartsanak velünk önök is minél többen! A konkrét megvalósításhoz a kezdeményezés oldalán is találni néhány tippet, de mi is fogunk ötleteket adni, illetve a nehézségekről is folyamatosan beszámolunk majd hamarosan induló tematikus Facebook-csoportunkban.
Az persze jogos és fontos kérdés, hogy az ilyen alulról induló, egyéni szintű kezdeményezéseknek van-e bármilyen valódi gyakorlati hasznuk a vígan pöfékelő ipari környezetszennyezés árnyékában. Külön cikkekben ezeket a kérdéseket is körbe fogjuk járni, de addig se tántorítsanak el senkit attól, hogy kicsit jobban odafigyeljen a saját környezetére.
Az alábbiakban összegyűjtöttük, milyen motivációkkal és elvárásokkal vágtunk neki a hónapnak, és milyen akadályokra számítunk.
Nem élek abban az illúzióban, hogy megváltom majd a világot, viszont ez egy olyan kihívás magammal szemben, ami tudatosságra nevel, és jó célja van. Egy hasznos challenge, ami nem arról szól, hogy mosogatógép-tablettákat eszek vagy kotont húzok ki az orromból, hanem arról, hogy ne termeljünk gigantikus méretű szemétszigeteket, amik élőlényeket irtanak ki.
Ráadásul tényleg nagybetűs kihívás, mert már az első napon láttam, milyen nehéz úgy bevásárolni az esti vacsorához, hogy ne műanyagba legyen csomagolva a sajt, a zöldség, a tészta, az akármi, amit használnánk hozzá – szóval már csak azt nem tudom, mit fogunk egy hónapig enni, hogyan tudunk majd online rendelni, vagy éppen mibe fogjuk pakolni a szemetet és a kutyakakát.
(Molnár Réka)
Eddig is kellett figyelni erre, tehát nem valami átmeneti hippiskedés kedvéért vágok bele. Sokkal inkább az érdekel, hogyan lehet még jobban csinálni. Feszegetni kell a határokat, hogy előkerüljenek a műanyagmentes(ebb) élet gyenge pontjai, vagy ha pozitívabban nézünk rá, a fejlesztést igénylő részei.
Talán bénán hangzik, de egy ilyen hónap jó alkalom arra, hogy kicsit a megszokott és kényelmes dobozunkon kívülről tekintsünk a világ dolgaira. Ha következetesen csináljuk végig, ennyi idő alatt be tudnak rögzülni új szokások, és onnantól ez lesz a megszokott alapállapot.
(Tóth Balázs)
Picit félve, de belevágok a műanyagmentes hónapba, mert kíváncsi vagyok, hogy a június 18-án véget ért Tisza-tavi szemétszedő PET-kupán kapott élményeim meddig tartanak ki. Akkor olyan mértékű undorom lett a műanyagoktól, hogy azóta még jobban odafigyelek a szelektív szemétgyűjtésre, és minden körülöttem lévőt az őrületbe kergetek azzal, hogy lebeszélem egy újabb flakon ásványvíz vagy PET-palackos üdítő megvásárlásáról.
Előbbi egyébként kifejezetten káros, ugyanis egy új kutatás szerint aki palackozott vizet iszik, évente 90 ezerrel több műanyagszemcsét nyel le, mint azok, akik nem – pedig ők sem keveset fogyasztanak, heti 2 ezer szemcsét, amit ha összeillesztenénk, kijönne belőle egy bankkártya. Ez olyan riasztó adat, amit nem bírok megemészteni, és ez kellő muníciót ad. Egyelőre nem látom, hol bukkanok majd csapdákra ebben a kihívásban, pedig biztos lesznek ilyen pillanatok. De bízom benne, hogy menni fog.
(Thüringer Barbara)
Nem gondolom, hogy pusztán ilyen egyéni vállalásokkal megoldható lenne egy globális probléma, de azt igen, hogy csak akkor háboroghatok hitelesen a probléma miatt, ha legalább én magam minél kevésbé vagyok a része. És a valódi megoldás se születhet meg sok-sok ember háborgása, azaz társadalmi nyomás nélkül, ezért mégse fölösleges, ha minél többen megerőltetjük magunkat egy picit.
Az alapdolgokat már eddig is próbáltam betartani, de már most látom, hogy a 100 százalékos műanyagmentesség szinte lehetetlen – honnan szereznék például tubus nélküli fogkrémet? Viszont nem is hiszem, hogy ennek kéne a reális célnak lenni.
(Bolcsó Dániel)
Bármennyire is jó lenne, bármennyire sürget az idő, a változások ritkán történnek egyik napról a másikra, ezért ugyan törekedni fogok a tökéletességre, felkészülök arra, hogy ez nem fog sikerülni, de megteszem, amit tudok. Pár dolgon természetesen már a kihívás hónapja előtt is változtattam: például mindig van nálam vízzel teli kulacs, hátizsákkal vagy vászontáskával járok, így már jó ideje nem veszek nejlonszatyrot a boltban, ha nem élelmiszerüzletben járok, akkor pedig mindig szólok, hogy nem kérek szatyrot, és így tovább.
Amire mindenképpen jobban kell figyelnem, az az elvivős kávé és az ételrendelés, illetve hogy ne pánikszerűen vásároljak, ha kifogy valamilyen flakonos háztartási vagy kozmetikai termék.
(Pálúr Krisztina)
Nincs bennem kíváncsiság, a hátam közepére sem kívánom a műanyagmentességet, de szerintem épeszű, felelős embernek a rendelkezésre álló információk birtokában nincs más választása. Már most is viszonylag kevés egyszer használatos műanyagot használok, de azért a teljes mentesség kemény lesz.
Van egy csomó termék, amit új helyről kell majd beszereznem, és van olyan, amiről teljesen le kell mondanom. Viszlát, Balaton szelet, viszlát, Snickers, és persze viszlát, szemeteszsák. Az utóbbitól tartok talán a legjobban.
(Simor Dániel)
Két célt tűztem ki erre a nyárra. Az egyik a műanyag zacskók drasztikus visszaszorítása: a múlt héten rendeltem meg egy ökoszettet, őszintén kíváncsi vagyok, hogy a boltosok, pénztárosok hogyan fogják fogadni, hogy ezekbe pakolok (okoz-e gondot leméréskor, blokkoláskor stb.).
A másik az eldobós kávékapszulák kiváltása: van egy tök jó új kávéfőzőnk, de iszonyúan zavar, hogy hetente húsz-harminc műanyag kapszula landol a szemetesünkben. A tematikus hónap jegyében elkezdem keresni a környezetbarát megoldást, első körben újratölthető kapszulákkal fogok kísérletezni.
(Rácz Attila)
Kíváncsi vagyok, mennyire nehéz ez az egész. Arra tippelek, hogy nem lesz az, mert kb. az egyetlen dolog, amit rendszeresen veszek, az az alumínium dobozos energiaital, aminek a dobozát a szelektívbe szoktam dobni. Kicsit kényelmetlen lesz, ha majd többet kell főznöm magamnak, de ezt amúgy is terveztem, mert fogyni akarok pár kilót. A kaját gondolom meg tudom venni a piacon tartós műanyag dobozban, úgyis a Hunyadi tér mellett lakom. Bár eddig még sosem voltam a piacon.
Mondjuk, most, hogy ezt írom, rájöttem, hogy tényleg minden szar műanyagban van, még a mosópor is. Sőt, a cigi füstszűrője is műanyag, de már találtam olyan céget, ami újrahasznosítja a csikkeket, raklapot meg téglát is csinálnak belőle, úgyhogy szerzek egy csikkgyűjtőt, és júliusban elteszem mindet, a hónap végén meg leadom.
(Domschitz Mátyás)
Három egészen kicsi gyerekkel vágunk neki otthon családilag a műanyagmentes hónapnak, abban a biztos tudatban, hogy néhányszor biztos meg fogjuk szegni, de abban a reményben, hogy sikerül pár dolgot megtartani belőle. Meglátjuk, mit hoz a napi gyakorlat. Mindenesetre nagyon kíváncsi leszek rá, hogy a kisgyerekek mellett mennyire fenntartható ez a modell.
(Hernádi Levente)
Én is belevágok, de a gyerekek miatt ez kínszenvedés lesz.
(Munk Veronika)
Mai fejemmel botrányos belegondolni, de egy-két évvel ezelőttig notórius műanyag-fogyasztó voltam, szinte nem végeztem olyan tevékenységet, amely során ne termeltem volna valamennyi felesleges plasztik szemetet: hogy mást ne mondjak, olthatatlan étvággyal habzsoltam a félliteres PET-palackokba csomagolt üdítőket, napjában kettőt-hármat egészen biztosan, de nem ritkán többet is.
A szűk környezetemben tapasztalt minták hatására mára eljutottam odáig, hogy fémkulacsból iszom csapvizet, alufólia helyett természetes anyagokból készült, tisztítható szendvics-csomagolóban viszem a reggelimet, és textilszütyőkkel járok piacra. Többnyire. Távol vagyok még a műanyagmentes élettől, ezért nekem ez a július arról fog szólni, hogy milyen, amikor apró engedmények helyett megpróbálok minden helyzetben nemet mondani a plasztikszemeteléssel járó fogyasztásra.
(Fábián Tamás)
Eddig se vettem sok műanyagot, de most szintet lépek, próbálok például üveges glicerint felhajtani, mosogatószert kotyvasztok, meg mindjárt megyek piacra úgy, hogy semmi zacsit nem használok.
(Hudák Hajnal)
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)
Ne maradjon le semmiről!