Nem csak a természetes vizekben, de az édesvízi tógazdasági haltermelés helyszínéül szolgáló halastavakban is kimutathatók mikroműanyagok- írja a Laboratórium.hu. Több felszíni vízi mérés eredménye kimutatta a mikroműanyagok jelenlétét, de minimális a koncentráció.
A mikroműanyagok környezeti elterjedtsége és élettani hatásaik egyelőre kevéssé ismertek, ezért a Wessling Hungary Kft. független laboratóriumának, illetve a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének kutatói szerint is fontos az elővigyázatosság, és a folyamatos monitortevékenység. A projektben résztvevő független analitikai laboratórium, egyetem és más szakmai partnerek elemzik a vizeket, üledékeket, a halakat érő stresszhatásokat, a halak feldolgozási technológiáját, új, költséghatékony vizsgálati módszereket dolgoznak ki, és a jogi szabályozás megalapozásához fontos határértékekre is javaslatokat tesznek.
A tengerek és az óceánok mikroműanyag tartalma miatt a kutatók már évek óta kongatják a vészharangot, a hazai halastavak laboratóriumi vizsgálatai viszont megnyugtató eredményeket mutattak.
A hazai haltermelésre jellemző körtöltéses és völgyzárógátas tavakon vett minták eredményeit egy intenzíven horgásztatott tóból, valamint természetes vízfolyásokból és tavakból származó minták értékeivel hasonlították össze. A mintákat a halastavakat tápláló víz bevezetési pontjánál, a tóból elfolyó vízből és az üledékből vették.
A halastavakban az üledékek esetében az elfolyási pontok közelében több helyen nem volt kimutatható a mikroműanyagok megjelenése.
Ahol a tó aljzatáról származó minták pozitívak voltak, ott mindössze 0,4-1,6 részecske jelent meg 1 kg üledékben, ami a nemzetközi értékekhez hasonlítva rendkívül alacsony, hiszen különböző helyeken (pl. a velencei lagúna üledékében) akár ennek száz- vagy ezerszerese is jelen lehet – fogalmaztak a kutatók.
A vízben mért értékek jellemzően 5-20 részecske/m3 tartományban mozogtak, ez kevesebb, mint a fele a tavalyi mérések során a Dunából kimutatott mennyiségnek (50 részecske/m3). Összehasonlításul: létezik olyan – a mi Balatonunknál háromszor nagyobb kínai tó – amelyben a mikroműanyag részecskék számát köbméterenként 3.000 és 25.000 közötti tartományban mérték.
A kimutatott műanyagfajták tovább erősítik az eddigi hazai tapasztalatokat: a legnagyobb mennyiségben gyártott és – jellemzően csomagolóanyag formájában – felhasznált anyagok a leggyakoribbak, vezet a polipropilén, a polietilén és a polisztirol. A halak vizsgálatára a tanulmány azért nem tér ki, mert itt még további módszerfejlesztésekre van szükség. Nemzetközi szakmai publikációkból is pusztán csak a halak tápcsatornájában megjelenő mikroműanyagokról van információnk, azonban a mikro (vagy inkább nano) méretű műanyagok szövetekbe való átkerülésének, illetve az általuk kiváltott hatásoknak a megismerése csak a kezdeténél tart. A mikroműanyagok környezeti elterjedtségének vizsgálatán túl ezért nagyon fontos további feladat az élettani és ökológiai kockázataik minél részletesebb felderítése- írják a szakemberek.
A vizsgálatról bővebben itt olvashatnak.