Élő és élettelen dolgok megáldása és/vagy megszentelése az egyik leggyakoribb egyházi, vallási esemény, amivel a hírekben találkozhatunk. Magyarországon a szocializmus évei alatt persze nem volt igazán gyakori, főként nem nagy nyilvánosság előtt gyakorolt tevékenység, a rendszerváltás után viszont megugrott ezeknek a száma, és ahogy a történelmi egyházak egyre nagyobb társadalmi szerephez jutottak, úgy lett egyre több az áldás és a szentelés a legváltozatosabb alkalmakkor. A fenti lapozgatós* galériában igyekeztünk az utóbbi két évtized legkülönösebb, legfurcsább, legviccesebb, esetenként már-már bizarr, meghökkentő áldásait, szenteléseit összeszedni.

De mi is az a szentelés, áldás? A szentelések és áldások a hívők abbéli vágyát, reményét és hitét fejezik ki, hogy vallási, köz- és magánéletükben Isten gondviselő, kegyelmes szeretete munkálkodjon. A keresztény kultúrkörben, a köznyelvben, közgondolkodásban a szentelés és az áldás gyakran egymás szinonimái, noha a nyugati katolikus, de különösen a keleti ortodox vallási gyakorlatban a két dolog különbözik, értelmezésük, gyakorlatuk egyházanként változik.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint

Az áldás szavai lehetnek spontának vagy rögzítettek (gondolhatunk itt például az étkezések előtti imára, amivel a hívők gyakorlatilag a nekik tetsző megfogalmazással kérnek áldást az étekre, amit uruk adott nekik).

Nagy általánosságban mondható, hogy az áldással ellentétben a szentelés személyek, tárgyak a mindennapi, profán állapotból való kiemelésének, Istennek vagy az isteni gondviselésbe való ajánlásának külső eszköze, keleti keresztény értelmezés szerint a Szentháromság, vagy a Szentlélek kegyelmében való részesítése.

 A szentelés az emberi élet bármely területére kiterjedhet, még akkor is, ha a szertartáskönyvekben nem szerepel mindenre előre leírt imádság. A liturgia során ilyenkor megengedhető kreativitással a pap behelyettesíthet szavakat, így például a hajók szentelésére rendelt ima szövegében a hajó szót más járműre cserélve máris kéznél van egy autó- vagy vonatszentelő ima.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa egy korábbi állásfoglalása szerint

szentelésben, áldásban részesülhetnek közösségekhez kötődő, a közösséget – országot, települést, egyéb jellegű csoportosulást, társadalmi közösséget, iskolát, intézményt, etc. – szolgáló épületek, egyéb eszközök, továbbá azok létét, történelmét, az Istenséggel való valamilyen kapcsolatát szimbolizáló tárgyak, például szobrok, zászlók etc. Ezek szentelése, áldásban való részesítése általában ünnepélyes, szertartásos keretek között történik.

Szentelésben, áldásban részesülhetnek magánszemélyek személyes tárgyai, a tulajdonukban vagy használatukban lévő dolgok, épületek, termőföldek, közlekedési és munkaeszközök, amelyek elősegíthetik őket abban, hogy magánéletükben és munkavégzésük során is Istennek tetsző módon cselekedhessenek.

Magánszemélyek esetében a szentelés és az áldás általában az illető személy(ek) kérése alapján történik, és kiterjedhet az emberi élet szinte valamennyi területére – tanulás, munkavégzés, családi élet, magánélet, lakás, betegség, küldetés, megpróbáltatás etc.

*Figyelem, új galériaformátum az Indexen, a lapozgató bal és jobb oldalán lévő nyilakkal, a billentyűzet kurzorgombjaival vagy a képeket megragadva, jobbra vagy balra húzva lehet navigálni a fotók közt!