A kutatók hamarosan képesek lesznek arra, hogy nagy valószínűséggel megjósolják, mi az, amire valaki emlékezni fog, és mire nem. Nem emlékezhet mindenki mindenre, általában csak a valamilyen szempontból szokatlan dolgok maradnak meg az emberek többségének emlékezetében még évek múlva is, az olyan hétköznapi tevékenységek, mint hogy hogyan ment munkába, mit evett, vagy hogyan mosta meg a haját, nem. 

A kutatók annak modellezésére, hogyan befolyásolják az érzelmek az emlékeket, filmeket mutattak a kísérletben résztvevőknek, majd kikérdezték őket, hogy mire emlékszenek. A válaszaik nagyban függtek attól, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlük a mozi, az olyan kényelmetlen jelenetre pedig mindenki emlélkezett, amiben egy gyerek orvosi beavatkozáson esett túl, azaz beigazolódott, hogy az érzelmek akár negatívak, akár pozitívak, nagyban befolyásolják a memóriát. 

Több teória is van arra vonatkozóan, hogy ez miért alakulhatott így, a legkézenfekvőbb az, hogy mert azokra a helyzetekre jobban odafigyel az ember, ami valamilyen érzelmet vált ki belőle. De ez még nem ilyen egyszerű, ugyanis az is fontos, hogy mi történik az esemény előtt és után. Sokkal egyszerűbb előhívni az emléket, ha utána csendes pillanatok következnek, mintha események gyors láncolata következik az adott helyzet után. Sőt, annak is jelentőssége van, hogy milyen környezetben próbálja az ember előhívni az emléket. Iskolai sztorikat sokkal egyszerűbb például előhívni ha az ember újra iskolában van. 

Megvizsgálták az emberi agyban lezajló információfeldolgozói lépéseket, azaz hogyan néz ki az, amikor egy információt feldolgozunk, kódulunk, elraktározunk, majd visszanyerünk. Azt vették észre, hogy fontos az is, hogy ki milyen mentális állapotban van az emlék keletkezésekor. Vagyis ha éppen sietünk a reggelivel és egy újságot olvasunk, akkor egyszerűbben fel tgudjuk idézni később a cikk tartalmát, ha azt a mentális állapotot is felidézzük, ami azzal a reggeli kapkodással járt.

Aztán az egész folyamatot megpróbálták a matematika nyelvére kódolni, hogy számítógépen is modellezni lehessen, hogyan születnek az emlékek. Azt figyelték meg, hogy amennyiben az emlékek keletkezésének paramétereit betáplálták a gépbe, és az fel tudta idézni, akkor biztosak lehettek benne, hogy az ember is hasonló sikerrel idézte fel a saját emlékeit. 

Bár még számtalan kérdés merül fel a módszerrel kapcsolatban, mert a tesztek során az emberek sok esetben az érzelmekkel nem átitatott képeket is ugyanolyan élénken tudták felidézni, mint az érezelemmel töltötteket, a kutatók szerint a módszer csiszolásával talán egyszer majd sokkal nagyobb bizonyossággal meg tudják mondani, mire fog valaki emlékezni, és mire nem.

Persze lehet, hogy tévedünk, és teljesen újra kell gondolnunk az egészet - mondta a kutatás vezetője, aki ennek ellenére bizakodik abban, hogy az emlékek kialakulását le lehet fordítani a matematika nyelvére.