A mobiltelefonok árai alapján kész csoda, hogy a Raspberry Pi még mindig megvehető tizenháromezer forintért, akárcsak négy évvel ezelőtt. Persze ezért a pénzért ma már csak az alapverziót kapjuk meg. Jó hír, hogy az új, negyedik generációban ez is óriásit fejlődött, eltűntek a legnagyobb hiányosságok - és ennél is jobb hír, hogy a két erősebb modell teljesen új fejlesztési irányokat teremt.
A kezdetek óta követjük a Raspberry Pi pályafutását, és mostanában igazán szokatlan dolgok történtek a brit házibarkács-miniszámítógéppel. Az elmúlt években éppen a változatlanság volt a rPi fő előnye, minden új verzió csak egy picikét gyorsabb lett, és amit összeraktunk belőle, az az előző és a következő évben megjelenő modellen is tutira működött. Most viszont akkorát ugrottunk előre, annyival erősebb lett a hardver, hogy sokkal vadabb projekteket is megvalósíthatunk, amelyekbe eddig nem is volt érdemes belevágni.
Abban is eltértek a szokásoktól, hogy mindjárt háromféle rPi 4-et dobtak piacra. Ezekből az RPIbolt, a Raspberry Pi hivatalos hazai forgalmazója két modellt adott kipróbálásra: az 1 GB RAM-mal ellátott alapverziót, valamint a 4 GB-os csúcsmodellt.
Elvégeztünk néhány szintetikus mérést benchmark programokkal (Linpack, Sysbench) a friss rPi 4B és a tavalyi rPi 3B+ modellen, amiből kijött, hogy a tavalyihoz leginkább hasonlító 1 GB-os modellnek is lenyűgöző mértékben javult a rendszer teljesítménye.
Senkit ne tévesszen meg, hogy alig nőtt a rendszercsip órajele.
Papíron szerény a változás, 1,4 GHz-ről csupán 1,5 GHz-re tuningolták az rPi 4 órajelét, ám a csip modernebb gyártási technológiával készült, az új ARM Cortex-A72 architektúra bevezetésének hála a mérés típusától függően 50-400 százalék közötti javulás látható az rPi 3B+ modellhez képest. A memóriamodul DDR2-ről DDR4-re lecserélése is másfélszeres gyorsulást eredményezett a RAM elérésében.
A külső eszközökkel történő kommunikáció drámaian javult, részben annak köszönhetően, hogy az Ethernet saját vezérlőt kapott, nem az usb sávját terheli, és így a vezetékes hálózaton megközelíthető az 1 Gbps átviteli sebesség. Részletekért érdemes felkeresni a Tom's Hardware tesztjét, ők az összes rPi alaplapot megmérték, mi inkább a gyakorlati tapasztalatokra fókuszáltunk.
Az rPi 4 három verziójából az olcsóbb 1 GB-os verziót leginkább IoT projektekben érdemes felhasználni, például lámpák vagy más elektromos eszközök vezérlésére, szenzorok leolvasására. Izgalmasnak tűnik például a nemrég megjelent Enviro+ nevű kiegészítő, amit az rPi sok tüskés GPIO portjára kell rákötni, és rögtön egy időjárás-állomás lesz a kezünkben. Hőmérsékletet, légnyomást, páratartalmat, különféle gázokat, és egy extra kiegészítővel szálló port is tudunk mérni vele.
Persze azt is meg kell fontolni, hogy szükség van-e az ötletünk megvalósításához az rPi 4 extra erőforrásaira. A legegyszerűbb mérésekhez és a hordozható, akkumulátorról futó projektekhez praktikusabb lehet az ujjnyi rPi Zero W - jóval kisebb teljesítményű, cserébe alacsony az energiafogyasztása.
Az rPi 4 erősebb processzora például akkor lehet hasznos, ha kamerával felvett fényképeket vagy videókat akarunk feldolgozni, elemezni. Ehhez a feladathoz az usb portra a gépi tanulást felgyorsító Google TensorFlow egység is ráköthető. A 8 megapixeles és full HD-ban videózó Sony kameramodul, amit az alaplap erre a célra fenntartott egyedi portjára tudunk rákötni, nagyjából tízezer forintba kerül, és van éjjellátó verziója is.
Médialejátszónak is kiváló alapanyag a Raspberry. Hivatalosan azt mondják, hogy erre a feladatra bőven elég a 2 GB-os változat, de aki ilyesmire készül, úgyis a legkomolyabb 4 GB-os rPi 4-et fogja választani. Csak pár ezer forint a különbség, cserébe jövőbiztos a rendszer, és/vagy másra is tudjuk használni a gépet.
Mondjuk ki lehet váltani vele egy NAS-t, hálózati adattárolót. Az usb 3.0-SATA adapter már elég gyors adatátvitelt tesz lehetővé, az ssd adattárolók is egész megfizethetők, és máris van egy csendes hardverünk, amelyre a hálózaton átmásolhatjuk a filmjeinket és zenéinket, hogy VLC-vel vagy Kodin lejátsszuk azokat. Ha emellett még a weben is akarunk böngészni, akkor egyértelműen a 4 GB-os verzióra van szükségünk, mert a mai weboldalak gyorsan felhasználják a szabad memóriát. Az biztos, hogy 1 GB kevés volt. A következő meglepetés:
Tényleg meghajt a rendszer egyszerre két 4K felbontású monitort
Csak nem érdemes így használni. Többféle konfigurációban kipróbáltam, de az egérmutató úgy ugrált a 4K kijelzőkön, mintha egy nagylyukú sajtreszelőn húztam volna végig az egeret. Ez az akadozás egyetlen 4K monitornál is megvolt, viszont az elterjedtebb full HD felbontásnál gördülékenyen működött minden.
A teszthez használt LG monitorok (32UL950 és 27UK850) különösen alkalmasak voltak az rPI 4 nyüstöléséhez, mert usb-c tápellátást is biztosítanak, így nincs szükség a miniszámítógép saját adapterére. Emellett elforgathatók, ami rámutatott, hogy mire lehet igazán jó az rPi és a 4K kombinációja: reklámvideók lejátszására és ritkán frissülő információk, hírfigyelők és szenzorinformációk megjelenítésére. Mondjuk olcsóbb rPi Zero gépekből építünk egy kiterjedt szenzorhálózatot, a grafikonok változásait viszont rPi 4-en, 4K felbontásban figyeljük.
Aki régebbi modellről frissít, annak fontos tudnia, hogy áthelyeződtek a portok, az Ethernet például a bal oldalról jobbra került, és emiatt az oldalfal nélküli régebbi házak sem kompatibilisek a 4-es verzióval. Az új ház pár ezer forint extra költséget jelent, de megéri áldozni rá, mert tilos az alaplap tüskéit fogdosni - egy rossz érintés akár tönkre is teheti a gépet.
Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy az rPi 4 jobban felhevül, mint az elődjei, tehát oda kell figyelni a szellőzésre, ha huzamosabb ideig leterheljük a rendszert.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)