Legalább 530 millióan nézték világszerte a pillanatot, amikor először lépett ember a Holdra, ami olyan nézői csúcs, máig sem tudta semmi megdönteni a televíziózás történetében. A holdas misztikum ezzel nemhogy eltűnt, de a népszerűséget és érdeklődést megragadva azonnal a popkultúra meghatározó részévé vált.
Mi más dolog kívánkozna ennyire filmvászonra, mint egy olyan történet, hogy elsőként járnak emberek a Holdon? Erről szólt az 1996-os Apollo–11 és a 2009-es Holdrakéta is, és bár nem teljesen ragaszkodik a valósághoz, de a Műholdvevő a birkák között című ausztrál vígjáték is, ami azt dolgozza fel, hogyan harcoltak az ausztrál mérnökök az elemekkel – különös tekintettel a birkákra –, hogy a közvetítést élőben élvezhesse a több millió család a tévé előtt.
Ha nem is az egész történet, de utalások még rengeteg filmben és sorozatban megjelentek, elég csak arra gondolni, hogy A függetlenség napja nyitójelenetében egy idegen űrhajó pont úgy megy el a holdra szállás helyszíne mellett, hogy az ikonikus lábnyomok eltűnnek. De a Futurama-sorozatban, a Transformers 3-ban, a Doctor Whoban vagy a Men In Black 3-ban is vannak látványos utalások a holdra szállásra. Utóbbiban például három űrhajós látja, hogyan harcol K ügynök egy gonosz földönkívülivel, de arra jutnak, hogy inkább nem jelentik, mert akkor biztosan lefújják az expedíciót, és talán sosem jutnak el a Holdra. Mivel nem jelentik, nem is használják rajtuk a neutralizálót, azaz nem törlik ki az emlékeiket arról, amit láttak.
De ennél is izgalmasabb Verne 1865-ben megjelent Utazás a Holdba című regénye, amiben persze vannak tudományos tévedések, ugyanakkor igaznak bizonyult a jóslata hogy az Amerikai Egyesült Államok küld majd először embert a Holdra embert, ahogyan azt is eltalálta, hogy háromfős lesz az expedíció. A regényben szereplő űrhajó mérete hasonló az Apollo–11 irányítóközpontjának termével. Abban is igaza lett, hogy Florida és Texas fog harcolni, hogy hol legyen a kilövés, és hogy a visszatérő űrhajósok a Csendes-óceánhoz érkeznek.
1969 júliusában, öt nappal a holdra szállás előtt jelent meg David Bowie Space Oddity című dala az űrhajósról, aki elvesztette a kapcsolatot a földi irányítással – nem csoda, hogy olyan lett ez a dal, mint az Apollo–11 missziójának hivatalos himnusza, és több dokumentumfilmben és tudósításban is ez az aláfestő zene. Pedig Bowie akkor még karrierje elején járt, és magát a dalt a 2001 Űrodüsszeia című Kubrick-film inspirálta. 2013-ban Chris Hadfield a Nemzetközi Űrállomáson értelmezte újra, és videóklipet készített a dalhoz, így a Space Oddityé lett az első videóklip, amit a világűrben forgattak.
A Tang nevű narancsos italpor sokáig nagyon büszke volt arra, hogy a NASA ilyet küldött az űrhajósoknak, ezt ki is használta minden egyes reklámjában, de a holdra szállás után megjelentek a tematikus űrhajós jégkrémek, csokoládék, és tulajdonképpen mindent el lehetett adni, ha hozzátették, hogy olyan, mint az űrhajósoké, vagy ilyet fogyasztanak ők is. A Tang italpor valóban járt az űrben, ám amikor 2013-ban a narancsos porról kérdezték Buzz Aldrint, ő elég illúzióromboló módon elintézte annyival a témát, hogy
a Tang szar.
Amikor 1984-ben elindult a Music Television, a bevezető kampányban egy szkafanderes űrhajós tűzte ki az MTV zászlaját a Holdra. Később ez a jelenet köszönt vissza a zenei díjátadójuk trófeáján is. A zeneiparban sorra érték egymást a Holdról szóló dalok, arról nem is beszélve, hogy Neil Armstrong mellett egy másik ember is a holdsétájáról lett híres: Michael Jackson.
Az egyértelmű, hogy az űrhajósok a divatra is hatással voltak, illetve a nagy divatházak is felfigyeltek a teljesítményre. A Louis Vuitton például a holdra szállás 40. évfordulójára az Apollo–11 tagjaival készített reklámkampányt, hiszen azért mégiscsak ők voltak azok, akiknek tényleg sikerült olyan utazás, ami másnak nem (még ha nem is az ő bőröndjeikbe és utazótáskájukba pakolták annak idején a menetfelszerelésüket). A divatiparban sorra jelentek meg az űrhajósok szkafanderét így-úgy utánzó kollekciók, amik általában fémes ezüstösen csillogtak, és a női modelleken indokolatlanul mély kivágásokkal gondolták tovább az űrhajóslétet. A NASA-pólók pedig pont mostanában élik reneszánszukat.
Furcsa módon egy olyan ága volt a képzőművészetnek, amit megváltoztatott ugyan a holdra szállás, de pontosan ellenkező irányban: az építészet. Az űrprogram kezdetekor mindenki arra számított, hogy nemsokára idegen civilizációk életformáit fogjuk majd megismerni, és az építészet is nagyon futurisztikusan követte ezt a trendet. Jellemzőek voltak a szokatlan formák, az élénk színek és az olyan anyagok, mint az üveg vagy a króm használata. Ebben az időszakban egyre több belső térben jelent meg a műanyag mint építészeti elem. Alan Hess építészettörténész arra hívja fel a figyelmet, hogy miután kiderült, hogy a Holdon sincs más társadalmi berendezkedés, és egyértelművé vált. hogy mégsem olyan a világűr, ahogyan azt a Jetson család rajzfilmekben bemutatták, az építészek is szépen lassan visszatértek a hagyományosabb megközelítéshez.