Az ELTE Etológia Tanszék kutatói néhány napos kiskutyák vinnyogását játszották le felnőtt kutyáknak, és arra voltak kíváncsiak, hogy ők hogyan reagálnak erre. Kiderült, hogy függetlenül nemüktől és kölykökkel való tapasztalatuktól ugyanolyan élénken felfigyeltek rájuk, aztán hamar meg is szokták a néha bizony kifejezetten zavaró hangot. Az, hogy nem volt különbség a tesztelt állatok csoportjai között, a kutyák utódgondozási rendszerének eddig alig ismert aspektusára világíthat rá.
Az állatvilág talán legalapvetőbb hangjait a kölyökállatok adják ki, amikor egyedül vagy veszélyben érzik magukat, és ezért (feltételezhetően) a szüleik segítségét kérik, az ő közelségüket keresik. Általánosságban igaz, hogy minél fontosabb egy kommunikációs jelzés (márpedig a védtelen fiatal állatok siránkozása ilyen), annál kisebb benne a változatosság. Ennek megfelelően az egymástól igen távol eső fajok fiataljainak panaszkodó hangjai is hasonlóak egymáshoz, és egyben az emberi sírással is rokoníthatók.
E sírások alapvető funkciója a felnőtt állatok figyelmének felkeltése, hiszen a kölyök vélhetően éppen bajban van. Emiatt a hangok struktúrája rendkívül konzervált (az evolúció folyamán alig változik). Más fajokról tudjuk, hogy a felnőttek hangra adott reakciói függnek attól, hogy az adott állat milyen utódgondozási rendszert követ, például hogy csak az egyik szülő vagy mindketten részt vesznek az utódok gondozásában
- mondja Faragó Tamás, az ELTE Etológia Tanszék munkatársa, a kutatás vezetője. Az a megszokott más állatoknál, hogy az utódokat gondozni hivatott nem, különösen ha már volt dolga saját kölykökkel, erősebben reagál a kicsinyek hangjaira.
De vajon milyen a kutya „természetes” utódgondozási rendszere? Nos, nem tudjuk. A kutya őse vélhetően a mai farkasokra hasonlított inkább, amelyeknél a hímek, illetve a falka egyéb tagjai is részt vesznek a kölykök táplálásában és védelmezésében mint ahogy a dingóknál látjuk a mai napig. De hogy milyenné vált e rendszer a kutya esetében sok ezer évnyi háziasítás után, arról legfeljebb spekulációink vannak.
Az esetek nagy többségében a kutyák szaporodása, majd a kölykök gondozása talán életük leginkább korlátozott epizódja. A gazdák, tenyésztők nem engedik saját döntésük szerint párzani az állatokat, majd az ellés után nagyon hamar/korán? elveszik a szukától kölyköket. Az apaállatok az esetek túlnyomó részében sohasem találkoznak kölykeikkel.
Így nem tudni, hogy hogyan viszonyulnának hozzájuk.
Lehoczki Fanni doktorandusz hallgató végezte a kísérleteket,amelyek során 4 és 11 napos kölyökkutyák sírását játszotta le a tesztelt kutyáknak egy fal mögé rejtett hangszórón keresztül. A hangok rögzítése korábban, tenyésztőknél történt, amihez kiemelték a kölyköket az alomból, majd egy gumilapra fektették őket, ami persze nem volt kedvükre való, és vinnyogni kezdtek. A tesztben több, ugyanattól a kölyöktől rögzített hangot játszottak le a kutyáknak, és mérték azt, hogy milyen hosszan figyelnek az egyes ismétlésekre, és milyen egyéb viselkedési válaszokat adtak.
A vizsgált kutyák között voltak ivaros és ivartalanított kanok és szukák, illetve utóbbiak között megkülönböztettek tapasztaltakat, amelyeknek már voltak kölykeik, illetve tapasztalatlanokat. A hímek esetében is vizsgálni akarták a tapasztalat hatását, de csak néhány kölyökkel együtt élt kant tudtak szerezni, így ezeket végül ki kellett zárni az értékelésből.
„Az eredményeink szerint a vizsgált kutyák csoportjai között nem volt különbség, vagyis a kutyák nemüktől, tapasztalatuktól függetlenül hasonlóképp reagáltak a sírásokra - folytatja Faragó Tamás. - Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a kutyák utódgondozási rendszere korántsem sematikus, és nehezen illeszthető be az ismert fajok hasonló rendszerei közé. Ezzel szemben több akusztikai hatást is találtak, ami megerősíti a kölyöksírások funkciójáról alkotott képet."
Íme, egy 11 napos bordercollie-kölyök nyiffogása:
Minél zajosabbak, bizonytalanabbak voltak a kölyökhangok, annál inkább felkeltették a kutyák figyelmét illetve annál inkább nyüszítettek, próbálták felkelteni a gazda figyelmét illetve kijutni a szobából. A hangok zajossága összefügg a kölykök negatív érzelmi állapotával, így feltehető hogy ezt az alanyok is érzékelték és átvették, így maguk is stresszre utaló jeleket mutattak a lejátszások hatására.