Az elefántok élőhelyén lakó emberek sokszor - jogosan - átkozzák az állatokat azért, mert ahol megjelennek és átvonulnak, ott gyakorlatilag semmi nem marad az aljnövényzetből - legyen az természetes vegetáció vagy kultúrnövény. Csakhogy a Nature Geoscience-ben megjelent tanulmány szerint e rombolás teszi lehetővé azt, hogy helyükön nagyobb, és ezáltal sokkal több szenet raktározni képes növények sarjadhassanak. Az elemzés szerint,
ha az elefántok kipusztulnának, az afrikai esőerdők által megkötött szén mennyisége hét százalékkal csökkenne.
A 19. század elején még vagy egymillió elefánt rótta az afrikai dzsungel úttalan útjait (pontosabban utánuk már volt út), de mára csak 100 ezren maradtak. Ezek az állatok tipikusan azokat a cserjéket és fákat legelik és tapossák le, amelyek törzse 30 centiméternél kisebb átmérőjű.Ezek azok a kisebb termetű növények az esőerdőben, amelyek egyébként is ádáz küzdelmet vívnak társaikkal a napfényért, vízért, élőhelyért és a tápanyagokért.
A francia Klíma- és Környezettudományi Laboratórium munkatársai, Fabio Berzaghi vezetésével azt igyekeztek megvizsgálni, hogy amikor az elefántok e kis termetű és fiatal fák közül taposnak el sokat, akkor vajon ez mennyiben segíti az épen maradt növényeket a túlélésben.
Az elefántok ugyanis elpusztítják a versenytársak jó részét, ezzel kiküszöbölik a kompetíciót.
A hipotézis matematikai modellek felállításával tesztelték. Létrehoztak egy virtuális esőerdei életközösséget, majd szimulálták a benne csörtető elefántcsorda taposását. A modellszámítások eredményéből az derükt ki, hogy ugyan az elefántok csökkentik az erdőben növő fák számát, de egyúttal növelik a túlélő egyedek törzsvastagságát, és
növelik a teljes biomassza tömegét is.
Összességében tevékenységük azoknak a növényeknek kedvez, amelyek lassabban növekednek, viszont tovább élnek, és szöveteikben több szenet raktároznak el (amely így nem növeli a levegő széndioxid-koncentrációját). Ezek az eredmények jól illeszkednek a Kongó-medencében gyűjtött adatokhoz, ahol az elefántok lakta erdőségekben több a vasta, idős fa, mint ott, ahol nem taposnak rendszeresen ormányosok. Sőt, ez a hatás az afrikai és az amazóniai esőerdők különbségeit is magyarázhatják.
Amazóniában, ahol nem élnek nagytestű növényevők a dzsungelben, jellemzően nagyobb az esőerdők fáinak egyedsűrűsége, de a növények kisebbek, és összességében biomasszájuk is kisebb.
Minthogy ezek a fák igen sokáig élnek, az elefántpopuláció összeomlása csak hosszabb időtávon fogja az afrikai esőerdő képét érzékelhetően átalakítani. De előbb-utóbb eltűnnek majd az igazán nagy fák, ez pedig a dzsungel által elraktározott szén mennyiségét is csökkenteni fogja. Mégpedig a számítások szerint
három gigatonnával, ami egyenlő az Egyesült Királyság 14 évnyi széndioxid-kibocsátásával.
Forrás: New Scientist