Ártatlan lehetett a német parlament épületének (Reichstag) állítólagos felgyújtója egy frissen feltárt levéltári dokumentum szerint, írja az MTI német hírportálokra hivatkozva. A hannoveri városi bíróság archívumában talált irat azt bizonyítja, a gyújtogatásért elítélt Marinus van der Lubbe legfeljebb csak szemtanúja volt a parlament 1933. február 27-i lángolásának.

A kommunista kapcsolatokkal vádolt, majd később magányos gyújtogatónak is beállított fiatalembert a Reichstag felgyújtása miatt letartóztatták, és 1934 januárjában kivégezték. A most megtalált dokumentumban ugyanakkor a náci párt fegyveres különítményének (SA) 1955-ben tett tanúvallomása teljesen átírja ezt a narratívát. Hans-Martin Lennings azt állította 22 évvel a tűz után, hogy társaival a szervezet kórházából szállították a Reichstaghoz a holland férfit, és amikor az épülethez értek, már javában dőlt a füst az ablakból.

Miután megvádolták van der Lubbet a parlament felgyújtásáért, a fegyveres egység valamennyi tagja tiltakozott letartóztatása ellen.

Nem lehetett van der Lubbe a gyújtogató, hiszen már égett a Reichstag, amikor a helyszínre szállítottuk

- vallotta Leenings az előkerült dokumentum szerint. A tiltakozás miatt társaival együtt őrizetbe vették, és aláírattak velük egy nyilatkozatot, hogy semmit sem tudnak a gyújtogatásról. Idővel csaknem mindenkit kivégeztek, aki tudhatott erről, Lennings állítása szerint csak azért élte túl a tisztogatást, mert időben el tudott menekülni az akkori Csehszlovákiába. 

Azt egyelőre nem tudni, hogy a dokumentum eddig miért nem került nyilvánosságra, de eredetiségét a hannoveri bíróság megerősítette. A dokumentum egyik másolata egyébként annak a hannoveri amatőr történésznek a hagyatékában van, aki a hatvanas években azt hangoztatta, hogy egyedül Marinus van der Lubbe felelős a Reichstag felgyújtásáért, és a náciknak semmi közük nem volt a bűncselekményhez. Fritz Tobias szándékosan tarthatta haláláig fiókjában a másolatot, mert az megkérdőjelezte volna az elméletét. 

A Reichstag felgyújtása fordulópont volt a náci diktatúra kialakulásában. Másnap, 1933. február 28-án szükségrendelet érvénytelenítette a weimari alkotmány szabadságjogokat védő cikkelyeit, és megszüntette a tartományok autonómiáját, így a rendőrség és az SA bárkit letartóztathatott. A náci párt a gyújtogatásra hivatkozva támadást indított a kommunisták ellen, majd rárontott a van der Lubbéval állítólag kapcsolatban álló szociáldemokratákra és egyéb ellenzékiekre is.

A holland férfi ügyét az utóbbi évtizedekben többször újratárgyalták, de a halálos ítéletet hatályon kívül helyező végső döntést csak 2008 januárjában hozták meg.