A szextech ma már többet jelent, mint egy ronda guminő vagy egy alkar vastagságú műpénisz. Egy évi 30 milliárd dolláros forgalmú iparágról van szól, amelynek ma már eleme az online cset, a szexuális felvilágosítás, vagy éppen a megosztható nemibetegség-kórtörténet.
A 2019-es Brain Baron Budapestre látogatott a szex jövőjének nagy guruja, Byrony Cole. Az ausztrál előadó egy jellemző aprósággal illusztrálta a szextech-forradalom nagyságrendjét, és hogy mi minden változott a 70-es évek óta: a szexuális segédeszközök forgalma ma már túlszárnyalja a legény- és leánybúcsúk népszerű ajándékait.
Hogy megértsük, hogyan épült ki tulajdonképpen emberpótlásra egy 30 milliárd dolláros iparág (ez nagyjából a teljes magyar gazdaság majdnem 3 havi teljesítménye), tisztáznunk kell, mi is tartozik a szextech gyűjtőnév alá. Nem bonyolult: ebbe a kategóriába tartozik minden technológiai eszköz és vívmány, aminek köze van a szexhez, intimitáshoz, randizáshoz, szerelemhez.
A szextech valahol a páros és magányos szex között helyezkedik el.
Cole öt területet nevezett meg, miután feltérképezte az iparágat. Ezek a területek a távvezérlős-, és virtuális szex, az immerzív szórakoztatóipar, a testbe építhető kütyük és a robotok.
Vicces, hogy pont a technológia - ami miatt manapság sokan elköltöznek és sok távkapcsolat alakul ki - az, ami szétválasztott, és most össze is hoz minket.
– mutat rá Cole a helyzet iróniájára.
A távolsági szextech legegyértelműbb elemei a távvezérlős szexjátékok. Ezeknek a gyűjtőneve a teledildonika, és ilyenek például az OhMiBod termékei: olyan vibrátorok, amiket egy okostelefonnal és internettel elméletben bárhonnan lehet irányítani. Cole kutatásai szerint ma már léteznek olyan csetoldalak és szexjátékok, amiket összekapcsolva interaktív szexshowt kaphatnak az arra kíváncsiak, sőt, még felnőtt filmeket is össze lehet már kötni bizonyos eszközökkel, így a néző azt élheti át, amit a szereplők.
Ennél talán valamivel romantikusabbak lehetnek a haptikus (tapintásos) technológiára épülő termékek. A Kissenger egy nyomásérzékelős kütyü, amivel csókot dobhatunk valakinek a világ bármelyik pontjáról (ahol van internet). A My Beating Heart egy szív alakú plüsspárna, ami szívdobogást szimulál, ha ölelgetik. Ez elvileg van, akit megnyugtat, hiszen olyan, mintha egy kisállatot vagy egy szerettét ölelgetné.
Ezek mellett persze sokan használják a távkapcsolat életben tartására az olyan szolgáltatásokat mint például a Skype, a FaceTime vagy a Snapchat. És nem, nem csak AZ az egyértelmű felhasználási módjuk van. Sokan csak felhívják egymást, és amíg mosogatnak, teregetnek, vagy csak pihennek, a háttérben hagyják, hadd menjen a Skype, így megosztják a másikkal az életük egy banális kis szegletét. Ezzel kialakul némi intimitás is, ami a legnagyobb hiánycikk a távkapcsolatokban.
A virtuális valóság egyre elterjedtebb, de ami igazán jó minőségű, az még mindig túlságosan drága az átlagfelhasználó számára. Ez persze nem akadályozta meg a szextech világát, hogy magáévá tegye a technológiát. A valódi VR-tartalmak egyelőre nagyjából kimerülnek az erre szakosodott filmekben és játékokban, ahol mindenki úgy néz ki, ahogy akar és azt csinál, amit akar, akivel csak akarja. Ilyen például a Second Life, ami nem kifejezetten szexjátéknak készült, de ma már lehet hozzá venni olyan hardvereket, amivel a játékos még jobban átadhatja magát az élménynek.
Ezek a játékok használhatók szexuális felvilágosításra, és a privát élmény miatt a kísérletezésből sokat tanulhatnak a játékosok a beleegyezés fontosságáról, vagy arról, hogy hogyan lehetnek jobb szeretők. A BaDoinkVR egy VR-pornófilmeket forgató stúdió, de foglalkozik virtuális szexológiával is. Dolgozik náluk többek között pszichológus és okleveles szexuálterapeuta is, és a céljuk az, hogy a nők felvilágosításában segítsenek. A kutatók ma már legalább 12 orgazmus-mintát tartanak számon, és azt mondják, ha csak elnevezzük a dolgokat és szavakat társítunk hozzájuk, már sokkal könnyebb párbeszédet kezdeményezni róluk.
Egy másik terület, amit Cole kijelölt, a robotika és a mesterséges intelligencia. Ezeknél természetesen egy cél van: hogy minél jobban hasonlítsanak a robotok az emberre.
már úgyis egy csomóan gyakorlatilag szerelmesek a kütyüjeikbe, szóval miért állna tőlünk távol elmélyíteni ezeket a kapcsolatot?
Az USA-ban az egyik legnépszerűbb szexrobot a RealDoll, amiről már közel tíz éve írtunk egyszer. Ezeket a robotokat teljesen a vevő igényeire szabják, és gyakorlatilag mindent lehet rajta alakítani:
Ezért persze elég borsos árat kérnek a gyártók. Az árak 4000 és 7000 dollár között mozognak (1,2-2 millió forint).
Ma már azonban vannak olyan robotok is, amik nem csak egy dologra jók. A Honda Asimo (nem összekeverendő Aibóval, a Sony híres kutyarobotjával) robotja többek között tud beszélni, lépcsőzni, és még arcokat is képes felismerni. Persze ő egyértelműen nem szexuális célokra készült, de a mesterséges intelligenciája és a szexrobotok váza a jövőben akár ötvöződhet is, hogy még élethűbb társakat gyárthassanak az emberek maguk mellé.
És ha már társak: A japán Gatebox megjelenésekor 2600 dollárba (kb. 750 ezer forint) került, mégis egy hét alatt az összes lerepült a polcokról. A Sirihez vagy Alexához hasonlító személyi asszisztens abban különbözik társaitól, hogy holografikus anime-hölgy jellegű külsőt is kapott, és jelentősen kidolgozottabb személyiséggel rendelkezik. A gyártók nem titkolják, hogy elsősorban a szingliket célozzák meg a termékükkel, akik azon kívül, hogy zenét játszatnak vagy időjárást kérdeznek le az asszisztenstől, édes kis semmiségeket is üzengethetnek vele egymásnak (kicsit úgy, mint A nő című Oscar-díjas scifiben). A Harmony nevű mesterséges intelligencia még verset is szaval és viccet is mesél, ha arra kérjük. Mesterséges intelligenciát alkalmaznak a csetbotok is, amikből természetesen létezik felnőtt verzió is. Ezek a robotok maguktól tanulnak, miközben emberekkel beszélgetnek, így gyakran egy ilyen bot ülhet a beszélgetés túloldalán, ha valaki egy nyilvános csetszobában barátkozik.
Az ötödik nagy terület célja a kiborggá válás. Sokáig a cyberpunk regények kliséje volt, de ma már néhányan a valóságban is olyan implantokat ültetnek a testükbe, ami a kéjközpontjukat stimulálja. Rich Lee 2017-ben kifejlesztette a Lovetron 9000-et ami tulajdonképpen vibrátort csinál egy átlagos férfi nemi szervéből. (És most egy pillanatra képzeljék el, milyen volt ehhez a cikkhez forrásokat gyűjtenem a szerkesztőség közepén. Köszönöm az együttérzést.)
Az ehhez hasonló találmányokon kívül a szextech körébe tartozik még a pénisz-, és méh-transzplantációk, valamint a donor nélküli bionyomtatás. Láthatjuk tehát, hogy nem mindig a szex rekreációs oldalát célozza az iparág, néha egészségügyi vonalon is mozog. Kevésbé futurisztikus, de legalább ugyanannyira hasznosak azok a női óvszerek, amik belül tüskések, amit azért találtak fel Dél-Afrikában, hogy ezzel védekezhessenek a nők a nemi erőszak ellen. Az Ohnut egy hasonló, bár sokkal barátságosabb kis eszköz, ami a penetráció mélységét szabályozza szex közben. Új óvszereket is tesztelnek, amik erősebbek és vékonyabbak.
Sokáig jellemző volt a szexuális segédeszközökre, hogy leginkább férfiak dolgozták ki és árulták őket. Ez alapvetően nem lenne probléma, de nem sok figyelmet fordítottak a potenciális vásárlók nagyjából felének az igényeire. A női szexjátékok lényege ekkoriban az volt, hogy nagyjából hasonlítson egy péniszre, és annyi elég is.
Az elmúlt tíz-tizenöt évben viszont egyre több a nő jelent meg a tervezők és a befektetők között, így már előkerültek a nők számára vonzóbb opciók.
Le az ormótlan, bőrszínű gumirudakkal, itt vannak a vibrátorgyűrűk és nyakláncok!
Az Unbound női szexshop úgy árul mindenféle kiegészítőt, hogy egy meztelen ember sincs a weboldalukon. Sőt, a vásárlók feliratkozhatnak, hogy három havonta meglepetés csomagot kapjanak.
Annyira hétköznapivá vált a téma techfronton, hogy a CES 2020-on már standolni engedik a szextech cégeket is. Ezt azzal indokolják, hogy befogadóbbak akarnak lenni, így adnak egy esélyt az iparnak, hátha tudnak viselkedni. Emellett azért továbbra is tiltják a túl keveset fedő vagy túl szoros ruhákat a dresszkódban, és továbbra se engedélyezik a pornográf tartalmak mutogatását.
Cole erre is kitért a kutatásában. Akár egy évtizeden belül mindennapos lehet a távprostitúció, a távszex, MI-szeretők vagy éppen terápiás szexbotok a magány ellen. A gépi tanulással a szexrobotok azt is elérhetik, hogy igazi szexgurukká váljanak, és ők faragjanak az emberekből tökéletes szeretőt.
Ezek mind nagyon jól hangzanak, de azért felmerülnek aggályok is. A VR-játékokban például a játékosok megtanulják a beleegyezés fontosságát, de ezt ellensúlyozhatja, hogy megfelelő összegért tökéletes szexrabszolgát lehet rendelni személyi asszisztens vagy robot formájában. Kérdés, hogy vajon nem sikkadnak-e majd el az emberi kapcsolatok, ha mindenki megkaphatja a tökéletes párt, akinek minden elemét kénye-kedve szerint alakítja.
Cole a kutatásában említi, hogy milyen jó, hogy a virtuális térben akár azokat a hírességeket is meghódíthatjuk, akik után amúgy csak áhítoznánk. Ennek komoly személyiségi jogi akadályai lehetnek, hiszen a hírességek nem feltétlenül szeretnék a képmásukat odaadni bárkinek ilyen célokra.
Sok hasznos oldala van a szextechnek, és lehet pozitív hatása az emberekre és a köztük lévő kapcsolatokra, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a rengeteg begyűjtött személyes adattal mit tudnak kezdeni a gyártók (rosszabb esetben a hekkerek), és hogy mennyire változtatja meg a szextech az elvárásainkat egymás iránt.
(Címlapkép és borítókép illusztráció: szarvas / Index)