Az egyik gyakori darázsfaj egyedei kisebbek ma, mint voltak száz évvel ezelőtt. A kutatók a jelenséget a globális felmelegedés számlájára írják.
A spanyol Castilia-La Mancha Egyetem entomológusai több évtized alatt összegyűjtött rovarok testnagyságát hasonlították össze a madridi Nemzeti Természettudományi Múzeumban. Lemérték a gombostűkre tűzött erdei darazsak testhosszát, fejszélességét, szárnyfesztávolságát. a legrégebben fogott egyed 1904-ből való volt, és a darazsak az Ibériai-félsziget számos lelőhelyéről származtak.
Az eredményeik szerint az erdei darazsak az idők folyamán egyre kisebbek lettek. Sőt, méretcsökkenésük összhangban volt az Ibériai-félsziget emelkedő átlaghőmérsékletével. bár az ok-okozati kapcsolat nem biztos a két jelenség között, a méretcsökkenést magyarázhatja, hogy
melegben a darazsak teljes átalakulása gyorsan végbemegy, ami kisebb felnőtt egyeket eredményez.
Ez az első olyan vizsgálat, amely a melegedéssel összefüggő töpörödést mutat ki egy szociális, közös fészekben élő rovar esetében. Az efféle rovarok fejlett mechanizmusokat használnak a kaptár vagy fészek hőmérséklet-szabályozására, de a jelek szerint ezzel sem tudják teljesen kiküszöbölni a melegedő környezet befolyását.
A hőmérséklet emelkedésének hatására történő méretcsökkenés egyébként gerincesfajoknál (például antilopoknál és a verebeknél) is ismert jelenség. Fő oka valószínűleg a hőstressz, illetve a melegedő környezetben hozzáférhető táplálék mennyiségének csökkenése.
Az erdei darázs testhosszcsökkenésénél is nagyobb probléma a számára, hogy a szárnyai még a testéhez képest is gyorsabban rövidülnek. Emiatt a mai darazsak nehezebben tudnak repülni, így
még súlyosabb hátrányba kerülnek hajdani nagy társaikhoz képest.
Forrás: New Scientist