A mesterséges intelligencia már nem valami futurisztikus távoli jövő, hanem már sok embernek a mindennapjai része, mikor rácsodálkozik, hogyan készített ilyen művészi fotót a mosatlan edényekről, vagy örül, hogy milyen sokáig bírja a telefonja töltés nélkül. Pedig a mesterséges intelligencia ennél jóval többet tud, és elkezdte első szárnypróbálgatásait a divatiparban is, egyelőre vegyes sikerrel.
A művészeti ágak közül a zenében és a festészetben is próbálkozott már alkotni a mesterséges intelligencia. Az alapkoncepció mindenhol ugyanaz volt: betáplálnak a rendszerbe egy csomó adatot, például portréfestményeket vagy black metál dalokat, majd a mesterséges intelligencia ezek alapján megtanulja az alapmotívumokat, és azokból alkot egy saját művet. Az emberek meg vagy azt mondják, hogy ez maga a megtestesült művészet, és elfilozofálnak arról, hogy kit illet a jogdíj meg az eladásokból befolyó összeg, vagy azt, hogy nem rossz, de azért sem az eredetiség, sem a különlegesség nincs meg benne.
Aztán elérkeztünk addig, hogy a divatban is megjelent a mesterséges intelligencia.
Arról már az egész online MI-apokalipszis kapcsán írtunk, hogy általában nem sülnek ki jó dolgok abból, ha automatizmusok terveznek telefontokokat vagy a „Keep Calm And Carry On” típusú mémeket, mert viszonylag gyorsan belefutnak olyan verzióba, amit joggal sodor el a népharag. Kivéve, ha valaki kifejezetten körömgombás telefontokot szeretne, mert akkor tényleg csak a gépekre számíthat. De vannak cégek, akik ennél jóval többet bíznak a mesterséges intelligenciára, és be is jött nekik.
A Cross & Freckle pólókat készít, amiben még eddig nincs túl sok újítás, ahogyan ma már az sem feltétlenül meglepő, hogy mesterséges intelligencia mondja meg, hogy mi legyen a minta. Ezt csinálták a Keep Calm pólókkal is egészen addig, amíg véletlenül piacra nem dobták a Keep Calm and Rape a Lot, vagyis „csak nyugi, és (nemi)erőszakolj sokat” szlogennel díszítettet, és persze jött is a botrány.
A Cross & Freckle ennyire nagyot nem mert kockáztatni, ők sima fekete és fehér unisex pólóra hímeznek kis firkákat, amik New York egyediségét és színes, vibráló hangulatát hivatottak visszaadni. Ehhez több millió firkát tápláltak be egy neurális hálózatba, hogy az a végén olyan hamisítatlan New York-i jellegzetességeket dobjon ki, mint a kutyák, a pizzaszelet, vagy a patkányok a metróban. Sarah McBride, a cég társalapítója azt mondja, ez az új New York-i egyenruha, és nemcsak a mintákat csinálja helyettük egy gép, de a cég nevét, és a logóját is a Hipszter Névgenerátor dobta ki. Az adatokat a Quick, Draw adatbázisából gyűjtötték, ahol emberek firkálgatnak 20 másodpercig, a Google mesterséges intelligencia meg megpróbálja kitalálni, mi lehet az. Ebből csendben felépült a világ legnagyobb firkaadatbázisa. Ezt az adatbázist hívták segítségül, és a mesterséges intelligencia az adott kategóriák sajátosságaiból gyúrt össze saját verziókat. Ezek közül válogatták ki a legjópofábbakat, vagyis ha így nézzük, az emberi faktor megmaradt, csak éppen a munka kreatív tervezés részét a mesterséges intelligencia végezte.
A Glitch márka sajátossága viszont éppen az, hogy az egész kollekciót mesterséges intelligencia tervezte (plusz erőteljesen támogatják, hogy a nők nagyobb szerepet kapjanak a hagyományosan férfiasnak beállított tudományos életben, de most maradjunk a ruháknál). Pinar Yanardag és Emily Salvador együtt jártak az MIT-n egy olyan kurzusra, aminek az volt a címe, hogy hogyan generáljunk (majdnem) bármit. Úgy tűnik, hogy eléggé odafigyeltek az órákon, ugyanis hamarosan megalapították a ruhamárkájukat, ahol nem ők, hanem egy mesterséges intelligencia generálja a ruhadarabokat. Az első nagy sikerük a klasszikus kis fekete újragondolása volt, amit már sokan és sokféleképpen újragondoltak az évtizedek alatt, tehát rendelkezésükre állt rengeteg változat, hogy a mesterséges intelligencia segítségével előálljanak a saját verziójukkal, amit aztán még tervezőkkel tökéletesítettek.
A céljuk nemcsak az volt, hogy ruhákat készítsenek, hanem hogy megmutassák, mi mindent lehet kezdeni a mesterséges intelligencia és a deep learning technológiájával. A távlati céljuk pedig az, hogy egyszerűen alkalmazható MI eszközöket tegyenek elérhetővé azoknak, akiket érdekel a téma, akár parfümöt akarnak keverni, akár plüssállatokat készítenének. „Ha nincsenek erős és drága adatfeldolgozó egységeid, akkor nagyon nehéz ilyen rendszereket megalkotni. A közeljövőben sokkal olcsóbb és elérhetőbb lesz ez a technológia, de ma még nem ez a helyzet” – nyilatkozta Salvador, aki szerint az egészben az a legjobb, hogy náluk sem marad ki az ember teljesen az alkotás folyamatából, legalábbis a végén az emberek választják ki, melyik tervekből legyen valójában ruha.
Mindenesetre retteghetnek azok a tervezők, akiknek a kollekcióit meglátva sokaknak évről évre az az első gondolatuk, hogy ezt mégis ki a franc venné fel, főleg hogy Kínában már tervezői díjat is nyert a mesterséges intelligencia.
A MadebyAI nyakláncokat és medálokat árul, a készítők azt mondják, hogy ezek az ékszerek már az ősidőktől kezdve velünk vannak, nem korlátozza őket formájukban és mintájukban semmi, így a mesterséges intelligencia is szabadon dolgozhatott, hogy valóban változatos variációkat ajánljon. Némi emberi finomítás azért közrejátszott, például néha az embernek kellett kitalálni, hogy hol legyen lyuk a medálon. Fontos volt az is, hogy a végén 3d-s modell készülhessen a mesterséges intelligencia terveiről, hogy aztán egy svéd cég létre tudja hozni a kézzel fogható ékszereket.
Ha nem is a tervezés részben, de a divatipar már most rendszeresen és lelkesen próbálgatja, hogyan tudják egyszerűbbé tenni a ruhavásárlást. Az már nem újdonság, hogy a nagyobb oldalak az új technológiát hívják segítségül, amikor egy felhasználójuk nézelődik az oldalon. Itt már nem csak annyi történik, hogy látja az algoritmus, hogy valószínűleg a lila a kedvenc színe a vásárlónak, mert még zokniból is olyan színt keres, ezért legközelebb lila dolgokat kezd neki ajánlgatni. Már azt is tudja a rendszer, hogy ha valaki betett a kosarába egy nadrágot, akkor érdemes ajánlani egy ahhoz passzoló övet, vagy egy cipőhöz passzoló táskát.
Az Asos például mesterséges intelligencia segítségével szeretné csökkenteni a visszaküldött ruhák számát úgy, hogy mindig a megfelelő méretet ajánlaná különböző márkák kínálatából, ehhez pedig tanulmányozná, hogy ki milyen ruhákat küld vissza, és milyen indokokkal. Azaz ha egy gyártó cipőjét többen is visszaküldik azzal, hogy túl nagy, a következő vásárlónak tudja javasolni, hogy egy számmal kisebbet rendeljen, mint amire gondol, mert valószínűleg az lesz az ő mérete.
De a mesterséges intelligencia segít a mennyiségek tervezésében, és a hatékonyabb szállításban is, arról nem is beszélve, hogy fontos szerepe van abban, hogy az interneten felbukkanó hamisítványokkal szemben hatékonyabban harcolhassanak a márkák. Sőt, akár a vásárlót is segítheti egy olyan program, ami a kép alapján megmondja, hogy az eladásra kínált termék hamis-e, vagy segít hasonló termékeket keresni, mint amit az utcán láttunk valakin. Utóbbit már elég sok virtuális asszisztens és applikáció sikerrel használja is. Sőt, már létezik olyan szolgáltatás is, ahol a mesterséges intelligencia kiismeri a vásárló ízlését, és havonta egy teljesen személyre szabott ruhacsomagot küld, ami nem csak az ő mérete lesz, de a pénzügyi lehetőségeihez is passzol.
A szakértők szerint a jövőben is ez az irány, egyre jobban bekerül a divatba is a mesterséges intelligencia, legyen szó a gyártásról, a készletek tervezésén át a szállításig vagy a vevőszolgálatig. Néhányan a vészharangot kongatják, mondván, eddig úgy volt, hogy a gépek legalább a kreatív munkát nem veszik el, erre most sorra tervezik a cicás pólókat. Ugyanakkor a legtöbben arra jutottak, hogy az ember továbbra is kihagyhatatlan lesz a képletből, cserébe a vásárlók életét tényleg megkönnyíti, ha egyre több online áruház alkalmazza a mesterséges intelligenciát a felületein.
(Borítókép: Firkák a Quick, Draw! adatbázisából. Képernyőfotó: quickdraw.com)