Index Vakbarát Hírportál

Mikroszkopikus földi állatkákkal árasztottuk el a Hold felszínét

2019. augusztus 6., kedd 09:35

Az izraeli SpaceIL cég szondája áprilisban landolt volna a Holdon, és azzal írt volna történelmet, hogy ez lett volna az első olyan magánpénzből létrehozott űreszköz, ami sikeresen leszáll a Hold felszínére. Azonban nem sokkal a tervezett landolás előtt az irányítás elvesztette vele a kapcsolatot, majd a Beresheet a Hold felszínébe csapódott

Most a Wired írt arról, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ezzel véget is ért a holdszonda karrierje, ugyanis úgy tűnik, mégis hagyott valami maradandót a Holdon. A Beresheet szállította az első holdi könyvtár alapjául szánt DVD-méretű adathordozót, ami 30 millió oldalnyi információt tárol, emellett még emberi DNS-mintákat, és rengeteg medveállatkát is szállított. Ezek azok a mikroszkópikus méretű állatkák, amik nagyjából bárhol képesek megélni. A baleset után az volt a kérdés, hogy vajon ezek túlélhették-e a becsapódást. 

Nova Spivack annak az Arch Mission Foundationnek dolgozik, aminek eltökélt szándéka, hogy egy találjon egy olyan bolygót, ami megfelelő B-tervként szolgálhat, ha a Földnek befellegzett. Ő Los Angelesből figyelte az élő közvetítést, és miután az izraeli cég megerősítette, hogy a szondájuk megsemmisült, csapatával azt kezdte el tanulmányozni, hogy vajon mi történhetett az adatokkal, az emberi DNS-ekkel és a medveállatkákkal. 

Az űrhajó pályája, a DVD-méretű könyvtár felépítése és anyaga, valamint a becsapódáskor készült felvételek és az azt követő elemzések után a csapata meg van arról győződve, hogy az adathordozó túlélhette a becsapódást, vagy csak nagyon minimálisan sérült, azaz az adatok szerinte visszanyerhetőek. Spivack előtt egyébként nem ismeretlen az űrkönyvtár létrehozása, ő volt az, aki Elon Musk Teslájába is tett egy hasonló adathordozót, mielőtt a Tesla Roadstert kilőtték a világűrbe, hogy ott keringjen az idők végezetéig, de legalább egy évig

Pendrive az űrben? 

Az egyébként egy komoly kérdés, hogy ezeket az adatokat, hogyan lehet megőrizni az utókornak, hiszen néhány évtizede még a floppy számított az adatkordozók királyának, ma azonban elég nehéz olyan embert találni, akinek ilyen meghajtó van a gépében. Éppen ezért a leginkább időtálló megoldás még mindig az analóg tárolási mód, csak az meg sok helyet foglal. Ennek megoldására Spivack egy Bruce Ha nevű kutatót kérte fel, aki nanoképeket tud jó minőségben nikkelre gravírozni egy különleges eljárás segítségével.  Így a már előbb is említett 30 millió oldalnyi információ 25 nagyon vékony nikkellapkára fért rá, ezeket a jövőben mikroszkópokkal lehet majd újra megnézni, hiszen azok valószínűleg még ezer év múlva is itt lesznek, ahogyan az optikai nagyítás technológiája már több száz éve jelen van a mindennapokban.

Hogy az az egyetemes tudás, amit át szeretnénk menteni a világnak, valóban a legalkalmasabb tudás-e, az nehéz kérdés, hiszen jelenleg ez a Holdon heverő könyvtár tartalmazza a teljes angol nyelvű Wikipédiát, képeket, illetve David Copperfield bűvésztrükkjeinek egy részét. 

Spavick a saját, és 24 másik kollégája DNS-mintáit is felküldte az űrbe, biztosított mindenkit, hogy az etnikai és biológiai diverzitás figyelembevételével választotta ki a jelentkezőket, de olyan szakrális helyek DNS-ét is a Holdra küldte, mint például az indiai Bódhifa. És több ezer medveállatkát tett a csomagba, amiket arra is szánt, hogy a nikkellapkákat is védjék.

Spivack szerint még akkor is túlélhette a csomag, ha esetleg a borítás sérült, ugyanis a hőhatás szerinte nem rongálta meg a nikkellapokat, de ha még szét is törtek, akkor is vissza lehet belőle nyerni adatokat. Ennél is izgalmasabb kérdés, hogy vajon mi lett a több ezernyi medveállatkával? Vajon sikerült az embereknek egy új fajjal benépesíteni a Holdat? Spivack azt állítja, hogy a medveállatkák nem képesek benépesíteni a Holdat, igaz, hogy akár 10 évet is képesek dehidaratált állapotban vegetálni, hogy aztán újra életre lehessen őket kelteni, de a kutató szerint aggodalomra semmi ok. 

Mikroállatokat szórni a Holdra teljesen legális

Mivel a Hold alkalmatlan az emberi életre, így nem is vonatkoznak rá olyan sterilizálási szabályok, mint például a Marsra. Nem Spivack volt az első, aki emberi DNS-t vitt a felszínre, ugyanis mikor az Apollo-11 legénysége otthagyta a Hold felszínét, néhány zsák emberi ürüléket is hátrahagyott az utókornak.  Spivack pedig készül a következő misszióra, amikor is még több emberi DNS-t, és  veszélyeztetett állatok DNS-készletét szeretné a Holdra helyezni, hogy egy helyen legyen az egész emberiségről egy biztonsági másolat. 

Rovatok