A tudósok eddig is gyanították, hogy a tengervizek hőmérsékletének emelkedése roncsolja a korallzátonyokat. A melegben elpusztulnak a színes algák, amik a korallokat táplálják. Ettől néhány hónap alatt eltűnhetnek a korallok, de ha a tenger hőmérséklete újra visszaáll a megszokottra, akkor van esély a regenerálódásra.
Egy új tanulmány szerint azonban az extrém meleg néhány nap alatt is visszafordíthatatlan elváltozásokat okozhat a korallok vázszerkezetében, és napok alatt elpusztulhatnak a korallzátonyokat alkotó organizmusok.
A tanulmányt az angliai Newcastle Egyetem, az ausztrál James Cook Egyetem, a Sydney-i Műszaki Egyetem és az Amerikai Óceáni és Légköri Hivatal készítette, amiknek a kutatói CT felvételek segítségével elemezték a hőhullámok korallokra gyakorolt hatását.
A kutatókat is meglepte, hogy ennyire gyorsan jelentkezik a korallokon a hőhullámok hatása. Azt mondták, hogy az eddigi tudásuk alapján nem számítottak ilyen eredményekre, és most az a kérdés, hogy van-e még olyan tényező, ami ennyire felgyorsíthatja a korallzátonyok pusztulását, csak még nem tudnak róla.
Egy másik friss tanulmány szerint 1970 óta 88 százalékkal csökkent az édesvízi megafauna. Ez a veszteség a kétszerese annak, amit a gerincesek elszenvedtek a szárazföldön és az óceánokban.
A berlini Leibniz Intézet tanulmánya szerint az eredmények aggasztóak. A legnagyobb mértékben az indomaláj (99 százalék) és a palearktikus faunatartományban (97 százalék) hanyatlott az édesvízi fajok populációja. Az előző térség magában foglalja Dél- és Délkelet-Ázsiát, Kína déli részét, utóbbi Európát, Észak-Afrikát és Ázsia nagy részét. A nagytestű halfajok, mint a tokhal, a lazac vagy a Mekong-harcsa, különösen veszélyeztetettek, populációjuk 94 százalékkal csökkent. A hüllők populációja 72 százalékkal.
A fő veszélyt a túlhalászat jelenti, húsukért, bőrükért, ikráikért, tojásaikért fogják ki az állatokat. De az sem segíti a populációt, hogy eltűnnek a szabadon áramló folyók, és a duzzasztógátak megakadályozzák a halakat abban, hogy eljussanak ívási területeikre és a táplálékban gazdag helyekre.
A célzott fajmegőrző programoknak köszönhetően 13 megafaunafaj populációja, köztük a zöld tokféléké (Acipenser medirostris) és az amerikai hódé (Castor Canadensis) stabil vagy növekszik az Egyesült Államokban. Ázsiában a kúposfejű delfin populációja a Mekong völgyében először növekedett húsz év után. Európában hatékony, átfogó fajmegőrző stratégiát nehéz megvalósítani, főként az államok közötti politikai határok és a környezetvédelmi tudatosság eltérő mértéke miatt. Ennek ellenére az eurázsiai vagy európai hódot sikerült visszatelepíteni számos térségbe – derült ki a tanulmányból.