Az amerikai gyógyszerügyi hivatal (FDA) leállított több székletátültetéssel kapcsolatos klinikai vizsgálatot, mert két kezelt beteget is multirezisztens baktériumok fertőztek meg a kapott ürüléktől. Az egyik páciens meghalt. Ennek ellenére a fekális transzplantációt nagyon komolyan kell venni, hiszen képes visszaállítani a végletesen károsodott bélflórát.
Kezdjük némi magyarázattal. Nem, a székletbeültetés nem vicc, valós gyógyító célú eljárás. Nem áltudományos hülyeség, komoly kutatások és pozitív eredményű klinikai tesztek támasztják alá a validitását. És igen, bizonyos esetekben szájon át adják be.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének veszélyei – ahogy minden orvosi beavatkozásnak vannak. Az FDA felfüggesztett több klinikai vizsgálatot is, amelyekben a székletátültés hatékonyságát vizsgálták, mert két alany súlyosan megbetegedett, és az egyikük meg is halt. A betegek bizonyítottan a beültetett székletből fertőződtek meg antibiotikum-rezisztens baktériumokkal. A felfüggesztés addig marad érvényben, míg a vizsgálatokat végző orvosok bizonyítják, hogy megfelelő mértékben szűrik a beültetendő székletet a veszélyes kórokozókra.
A jelentésből kiderül, hogy mindkét beteg immunrendszere eleve legyengült volt, amikor megkapták a székletet (bár nem tudni, hogy mitől gyengült le). Azt sem lehet tudni, hogy beöntésként, táplálószondán keresztül vagy tabletta formában kapták a kezelést, viszont az biztos, hogy mindkét fertőzés forrása ugyanazon donor széklete volt.
A fertőzést kiváltó kórokozó az E. coli baktérium rezisztens törzse volt, amely egy olyan enzimmel rendelkezik, ami ellenállóvá teszi őt gyakorlatilag az összes ismert antibiotikummal szemben. Az ürüléket nem tesztelték E. colira a beültetés előtt.
A hivatal nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan hány és milyen betegségeket érintő vizsgálatokat függesztettek föl, de annyit elmondtak, hogy “nem csak néhány” klinikai tesztről van szó. Vagyis párhuzamosan sok, az emberi kipróbálás fázisáig jutott kísérlet zajlik az ürüléktranszplantációval.
A fekália slágerré vált.
Ugyanakkor az FDA mindenkit figyelmeztet, hogy az eljárás nem számít jelenleg engedélyezett beavatkozásnak a klinikai gyakorlatban. Így azt kísérleti jellegűnek kell tekinteni, és csak végső megoldásként szabad kipróbálni, ha a súlyos bélfertőzés semmilyen más, bevett terápiára nem reagál. Peter Marks, az FDA gyógyszer-engedélyezési igazgatója elmondta, hogy próbálnak egyensúlyt tartani az eljárás veszélyei miatti óvatosság és a beavatkozás elérhetőségének biztosítása között. Van ugyanis legalább egy fertőzés, ahol csak a székletbeültetéstől remélhető gyógyulás:
Miközben támogatjuk a terület tudományos kutatását, fontos megjegyezni, hogy a fekálismikrobióta-transzplantáció nem mentes a veszélyektől.
A két megbetegedés az első két olyan ismertté vált súlyos mellékhatás, amely a székletátültetéssel kezelt betegeket érinti. Pedig az eljárás lassan egy évtizede mainstreammé vált, bár máig nem tudta levetkőzni tabu jellegét. A széklethez kötődik a bennünk élő, részben öröklött, részben belénk nevelt undor, ami evolúciós értelemben teljesen indokolt, hiszen milliónyi fertőzés hordozója lehet. Ugyanakkor olyan “jóságos” bélbaktériumok is vannak benne milliárdszámra, amelyek egyenesen elengedhetetlenek az egészséghez, sőt az élethez.
Az eljárás mégis szégyenérzetet vált ki a páciensekből, így nem is lehet pontosan tudni, hogy eddig hány beavatkozást hajtottak végre. De az biztos, hogy sokkal többet, mint gondolnánk: csak az Egyesült Államokban sok tízezres nagyságrendűre becsülik a székletátültetések számát. Míg korábban a széklet adományozásai is kaotikus volt - jellemzően
a családtagok vitték be szatyorban
a kórházba -, addig ma már működnek a vérbankok mintájára létesített székletbankok is. Az OpenBiome nevű, székletbankot üzemeltető nonprofit cég állítása szerint eddig már 48 ezer beavatkotáshoz biztosítottak alapanyagot.
Legtöbbször a Clostridiodes difficile baktérium okozta súlyos, gyakran halálos bélfertőzés (CDI) kezelésére alkalmazzák. A klinikai tesztek alapján rendkívül hatékonyan működik, noha sokszor a bevett terápiák képtelen meggátolni, hogy a fertőzés kiváltotta megállíthatatlan hasmenés a beteg halálát okozza. Vagyis
a székletbeültetés már sok ember életét megmentette.
A CDI gyakorisága egyre nő a nyugati világban, az első helyen szerepel a kórházi ápolás közben fertőző kórokozók között. A fertőzés az utóbbi évtizedekben járványos méreteket öltött: Amerikában félmillió fertőzés történik évente, és 30 ezren halnak bele a betegségbe. Egyre több gasztroenterológus van ezért azon a véleményen, hogy a székletátültetést első vonalbeli kezelésként kellene elismerni, nemcsak végső mentsvárként. Ezt azokra a kutatási eredményekre alapozzák, melyek szerint az antibiotikumokra nem reagáló CDI-s betegek 85-90 százalékánál volt hatékony a beültetés.
A széklet szervezetbe való visszajuttatásának - annak tabu jellege ellenére, vagy éppen azért - az ókorig visszanyúló története van. A Jin dinasztia idején, 1700 évvel ezelőtt írt kínai orvosságoskönyv már említ egy bizonyos “sárga levest”, ami hígított széklet volt, és ételmérgezés valamint hasmenés ellen alkalmazták.
Előreugorva a modern korba, az ötvenes évek végén egy denveri sebész utólag elismerte, hogy ürülékátültetést alkalmazott négy vastagbélgyulladásos betegnél, akik betegsége a korban 75 százalékos mortalitással járt (vagyis a betegek háromnegyede meghalt). Ők azonban meggyógyultak, így az eljárás terjedni kezdett belgyógyász körökben, sokáig csak underground beavatkozásként, hiszen általános undor, szégyen és gyanú lengte körül. Voltak orvosok, akik az irodájukban végezték el, hogy kollégáik ne tudjanak róla, de olyan
betegek is, akik otthon hajtották végre magukon.
Szóval itt nem valami merőben új eljárásról van szó, csak stigmatizált jellege miatt a módszer lassabban jut el a mindennapos klinikai gyakorlatig, mint az indokolt lenne. Az ma már nem is kérdés, hogy működik. Vannak vizsgálatok, amelyekben a konvencionális antibiotikum-terápiát a szokásosnál korábban leállították a székletbeültetést kapott betegeknél, mert olyan gyorsan meggyógyultak, hogy az orvosok etikátlannak tartották a teljes antibiotikumkúra végigvitelét. Ehhez érdemes tudni, hogy a súlyos betegségek klinikai tesztjeinél nincs olyan csoport, amely csak az új terápiát kapja. Mindenki megkapja a bevett kezelést, és egy csoport pluszban kap mást is.
Folyamatosak a legkülönfélébb emésztőszervi betegségek (irritábilisbél-szindróma, bélgyulladások, súlyos székrekedés), sőt idegrendszeri kórok (sclerosis multiplex, Parkinson-kór) elleni terápiás lehetőségeket vizsgáló kutatások. Utóbbi furcsán hathat, de egyre több, a belekhez közvetlenül nem kötődő betegségről derül ki, hogy a bélflóra megváltozása állhat a hátterükben). Ez teljesen érthető, hiszen csak a CDI-ellenes szerek piaca 2026-ra várhatóan 1,7 milliárd dolláros értéket fog elérni.
A módszer elterjedésének legfőbb gátja az undor az orvos és a beteg részéről egyaránt. Ezért intenzív kutatások folynak a mesterséges széklet kifejlesztése érdekében. A remények szerint ez tartalmazná a természetes ürülék minden hasznos összetevőjét, viszont nem lenne szaga, nem lenne barna, így feltételezhetően nem váltana ki undort. Emellett
megoldaná a megbízható széklet állandó hiányát.
A kereslet ugyan jelentős, de a kínálat nem képes ezzel lépést tartani (és a mostani két megbetegedés csak tovább fogja csökkenteni a felhasználható székletminták mennyiségét). Az OpenBiome cég egészségügyi okokból a donorjelöltek 97 százalékát elutasítja. Ennek oka, hogy még az egészséges emberek székletében is sok olyan kórokozó lehet, ami kizárja őket.
A mesterséges széklet kifejlesztése azonban még messze van. A jelenlegi, laborban kevert baktériummixek meg sem közelítik a természetes ürülék összetételét. Emellett a várható költségek sem kedveznek a fejlesztésnek. Míg a mesterséges ürülék piacra juttatása a gyógyszeriparban szokásos milliárd dolláros nagyságrendű befektetést igényelne, addig jelenleg a székletbankokból ezer dollár körüli összegért hozzá lehet jutni az egyre több kórokozóra szűrt ürülékhez - nem beszélve a rokonság által gyűjtött alapanyagról.
(Borítókép: PEM mikrokamera felvétel Clostridium difficilekoloniáról egy székletmintán / Wikipedia)