A 6. században indult el egy 125 éven át tartó kis jégkorszak, amely egy pestisjárvánnyal megfejelve világszerte káoszt okozott. Azt már eddig is tudtuk, hogy ennek a bő évszázados hűvös időszaknak a beindításában kulcsszerepet játszott két óriási vulkánkitörés. Most egy új kutatás azonosította, hogy mikor és hol történhetett az egyik – írja a New Scientist.

A nagy vulkánkitörések annyi hamut és törmeléket juttatnak a légkörbe, hogy az már részlegesen blokkolhatja a napsütést, ami lehűléshez és a sarki jég megvastagodásához vezethet. A több jég pedig az átjutó napsugarak nagyobb részét veri vissza, ami további lehűlést eredményezhet.

Az eddigi feltételezések szerint a késő antik kis jégkorszak néven ismert (a jóval későbbi kis jégkorszakkal nem összekeverendő) hűvös időszakot is az indította be, hogy 536 és 547 között több vulkánkitörés követte egymást. Az antarktiszi jégből származó adatok két hatalmas kitörésre utalnak: az egyik 536, a másik 540 körül történhetett.

Robert Dull és kollégái a Kaliforniai Lutheránus Egyetemen most fatörzsek vizsgálata alapján arra jutottak, hogy a második kitörésért a mai Salvador területén található Ilopango vulkán lehetett felelős. A kutatók három olyan fát találtak, amelyek már jelen voltak a kitörés idején, közülük kettő éppen abba pusztult bele. A radiokarbonos kormeghatározás 503 és 545 közé tette a pusztulásukat. A közeli talajmintákból származó hamu is megerősítette, hogy ebben az időszakban, ezen belül is leginkább 539 végén vagy 540-ben történt a környéken egy hatalmas kitörés. Az eredmény a Quaternary Science Reviews szaklapban jelent meg.

Az 536-ös első kitörés forrását még mindig nem sikerült azonosítani, de a kutatók szerint az is valahol az északi féltekén történhetett.