Egy óriási kisbolygó-becsapódás nyomait azonosították geológusok Ausztrália nyugati részén. A 70 kilométer széles Yarrabubba ezzel máris a Föld második legrégebbi ismert kráterévé lépett elő, de a kutatók szerint a nyomok ennél is nagyobb földtörténeti jelentőségűek: 2,2 milliárd évvel ezelőtt az aszteroidával való ütközés melegíthette fel az akkor még jégtakaróval fedett Földet.
A világ egyik legősibb ma is meglévő kráterét azonosíthatták Ausztráliában, a felfedezés pedig az egész földi klíma és élet szempontjából is nagy jelentőségű lehet, ha beigazolódik a kutatók feltételezése. Idáig a 300 kilométeres dél-afrikai Vredefort-krátert tekintették nemcsak a legnagyobb, de a Föld egyik legősibb, igazoltan becsapódásos eredetű kráterének a maga 2 milliárd évesre becsült korával. Az ausztrál kráter ennél bő 200 millió évvel idősebb, 2,229 milliárd évesnek gondolják. Ha így van, akkor csak a karéliai Suavjarvi-kráter öregebb nála.
Hasonló geológiai felfedezésekre Ausztrália nyugati része azért is felettébb alkalmas, mert itt van a Föld egyik legősibb része, a Yilgarn-fennsík. 2001-ben mágneses mérésekkel itt azonosították a felszínen nem látható Yarrabubba-kráter kör alakú képződményét. A 70 kilométer átmérőjű kráter nagyságrendjét jelzi, hogy mérete a harmada a dinoszauruszokat is kipusztító 66 millió évvel ezelőtti becsapódásnak.
Az ősi ausztráliai becsapódás idejét mostanra sikerült meghatároznia egy NASA-kutatónak. Timmons Erickson a Barlangi Rock nevű képződményben lévő, a becsapódás miatt megolvadt és újrakristályosodott cirkon és monazit kristályszerkezeteket vizsgálta tömegspektrométer segítségével.
Az eredményül kapott 2,229 milliárd év (a hibahatár +/- 5 millió év, ebben a műfajban ez majdnem elhanyagolható) a kutatók szerint több, mint egy újabb érdekes adat, ugyanis egybeesést mutat egy alapvető földtörténeti változással. A 2,22 és 2,45 milliárd évvel ezelőtti időszakban a Föld klímája drasztikusan hidegebb volt a mainál. Ez volt a Snowball Earth, vagyis a hógolyó Föld: a vonatkozó elmélet szerint valójában több ilyen földtörténeti időszak is volt, a bolygó klímája eszerint az eljegesedés és a ma is meghatározó üvegház korszakai között ingadozott.
Az eljegesedés a megjelenő földi életben termelődő, erősen üvegházhatású, ámde illékony metán elvesztése miatt következhetett be, ami miatt ebben a bő 200 millió évben több kemény jégkorszak követte egymást. A geológusok szerint ekkor a mai Ausztráliát is több kilométeres jégréteg fedte.
A kutatók többsége idáig úgy gondolta, hogy a hógolyó Földnek vulkánkitörések vetettek véget, ezek melegítették vissza az atmoszférát. A vulkáni aktivitás azonban mások szerint ehhez nem lett volna elegendő. Ezért is jön kapóra a most egy barcelonai konferencián ismertetett új eredmény, mely szerint a Yarrabubba-krátert is okozó nagy becsapódás segíthetett felmelegedni a Földnek.
Számításaik szerint egy 5-7 kilométeres aszteroida becsapódása elementáris hatású lehetett.
Egyrészt az ütközés utáni hatalmas pormennyiség több ezer kilométeren sötétítette el a jégfelszínt, növelve ezzel a Föld hőfelvevő képességét, másrészt annál is több vízpára kerülhetett a sztratoszférába, mint amennyi most van benne.
Más kutatók kétségesnek tartják, hogy a nagy vízpára-emnnyiség geológiai értelemben is hosszú időre valóban a légkörben maradhatott, ezt a paleoklímatológusoknak további vizsgálatokkal kellene bizonyítaniuk. Az azonban, hogy egy kisbolygó-becsapódásnak pozitív hatásai is lehetnek a földi életre, elfogadott: egy óriási aszteroida maga a földi élet 4 milliárd évvel ezelőtti megszületésében is kulcsszerepet játszhatott.