A nyelveknek megvan a maguk ritmusa, vagyis a különböző nyelven beszélők beszédsebessége jellemzően eltér egymástól (az egyéni különbségeken felül is). Ennek ellenére a nyelvekkel időegység alatt átvihető információ mennyisége szinte teljesen azonos – derül ki francia, új-zélandi és koreai kutatók vizsgálatából, amelynek eredményei a Science Advances folyóiratban jelentek meg. Vagyis vannak nyelvek, amelyek információsűrűsége nagyobb.
A Lyoni, az új-zélandi Canterbury-i, illetve a dél-koreai Ajou Egyetem kutatói 17 nyelv alapján megállapították, hogy például a spanyol vagy japán beszélők átlagosan 50 százalékkal több szótagot ejtenek ki ugyanannyi idő alatt, mint például a vietnámiul vagy thaiul beszélők. Másrészt viszont vannak nyelvek, amelyek fonológiai és nyelvtani tulajdonságai miatt sokkal több információt képesek egy-egy szótagba foglalni. Az angolban például 11-szer többféle szótagot lehet képezni, mint például a japánban. E kettő tulajdonság (a gyorsaság és az információtartalom) nem független egymástól:
ha az egyiket növeljük, az a másik kárára válik.
Kompromisszumot kell kötni: a kevesebb információt tartalmazó nyelveket gyorsabban beszélik, míg a nagyobb információsűrűségű nyelveken lassabban mondják ki a mondatokat. E két faktor szinte minden általunk elemzett nyelv esetében 39 bit per másodperces adatátviteli sebességnél kerül egyensúlyba egymással. Őrület, nem?
– értékelte a felfedezést a tanulmány vezető szerzője, Francois Pellegrino.
Az eredmény arra utal, hogy igen szűk az optimális információátvitel tartománya, így minden nyelv ezt az értéket közelítette fejlődése folyamán (némelyik a sebesség, mások a sűrűség fejlesztése révén). Ez az optimális érték vélhetően agyunk nyelvfeldolgozó részeinek struktúrájában gyökerezik, a megvalósítás módszerei azonban más agyterületek eltérő működését feltételezik.
Olyan ez, mint a madarak szárnya: vannak fajok, amelyek nagy szárnnyal rendelkeznek, és csak keveset kell verdesniük vele, míg másoknak folyton csapkodniuk kell kis szárnyaikkal. A végeredmény azonban nagyjából ugyanaz lesz
– tette hozzá egy másik szerző, Christophe Coupé. Az optimum beállása valószínűleg automatikus: ahogy egy nyelv gyorsul, úgy egyszerűsödnek a szótagjai, és fordítva.
(CNRS)