A klímaváltozás egyik kevéssé közismert hatása, hogy lecsökken az óceánok vizének oxigéntartalma. A felmérések szerint az elmúlt 50 évben 2 százalékkal csökkent a világtengerek átlagos oxigéntartalma, és egyre terjednek azok a zónák az óceánokban, ahol az élethez nincs elegendő oxigén a vízben.

A következmények drámaiak lehetnek, ahogy történt ez 420 millió évvel ezelőtt, a Lau-Kozlowski kihalási esemény idején. Eddig nem volt egyértelmű, hogy mi okozta e tömeges kihalást, de a Floridai Állami Egyetem (FSU) kutatói most bizonyították, hogy

A Lau-Kozlowski kihalás régóta vita tárgyát képezi a paleoklimatológusok között, mivel ehhez nem köthető semmilyen azonnali és kataklizmával felérő esemény – például meteorbecsapódás vagy hatalmas vulkánkitörés. De a kihalás tanulságainak éppen ezért van nagy relevanciája a modern ökológiai folyamatokra nézvést.

Ez a körülmény teszi a Lau-Kozlowski kihalást összehasonlíthatóvá a jelenleg tapasztalható globális biodiverzitás-csökkenéssel. A tanulmányozásából értékes képet kaphatunk az esetleges klímaforgatókönyvek kimeneteléről

– nyilatkozta Seth Young, az FSU földtani, oceanográfiai és légkörtudományi tanszékének kutatója. A Lau-Kozlowski kihaláshoz a földi szénkörforgás felborulása kapcsolódott. Utóbbi azonban nem oka, hanem esetleg következménye a kihalásnak, hiszen 100 ezer évvel későbbre datálható.

A két esemény közötti kapcsolat, illetve az egész folyamat kiindulópontja mindeddig ismeretlen volt. Az FSU kutatói a megoldáshoz litván és svédországi lelőhelyekről gyűjtött üledékmintákban mérték a tallium- és a kénizotópok mennyiségét, illetve a mangánkoncentrációt.

Ezekből az adatokból pontos időrendbe tudták állítani az óceán oxigénszintjének leesését, a tömeges kihalást és a szénciklus felborulását. Az elemzés egyértelmű összefüggést talált az oxigénszint csökkenésének üteme és a tömeges kihalás intenzitása között. Először a mélytengeri élőlények haltak ki (ahol először fogyott el az oxigén), majd a sekélyebb rétegek életközösségei is áldozatul estek. Az események hatására feldúsultak a vízben a kénvegyületek, amely még élhetetlenebbé tette az óceánokat.

A Lau-kozlowski kihalás idejének oxigénhiányos vizei, és az ezt követő tömeges kihalás aggasztó előjelként értelmezhető az ugyancsak egyre oxigénhiányosabb mai óceánok jövőjét illetően. A oxigénhiány egyre súlyosabb stresszt okoz az oxigént igénylő szervezeteknek, így nagyon fontos, hogy tanuljunk a múlt ökológiai kríziseiből

– értékelt Jeremy Owens, az FSU másik kutatója, a Geology című folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

(FSU News)